Ó, te nagy fekete madár

ki közel is, távol is szálltál

hát idetelepedtél

az ölembe már

Mióta körözöl, mióta látsz

mióta mondod, hogy nincs tovább

és látod még mindig itt volt

tegnap és ma és tegnapelött

Még utoljára gondoskodott

engem nem ismert, csak fogadott

igyak én is az italából

egyek pedig az ebédjéből

Ezt a ruhát így varjad

azt a szőrmét körbe, ahogy kell

sosem jó az idő meghalni most

sosem jön el a perc, mikor minden letelt

Még mindig hívta, érinteni kívánt

testvért, szeretőt, gyereket

hiába most már az összes trükk

eljött a sötét űr, eljött az eszmélet

Még rebben a lelke, még hív, szólít

már rég nem élőket, nem ebben maradtak

nincs földi szó annyi munkára,mit ő végzett

nincs még egy, ki ennyit dolgozott

Ó madár, ki már mindent láttál

csukd be most szemed, hogy ne láss minket

ahogy anyám kezét csókolom, könnyben áztatom

s ne szólj erről senkinek

Ne szólj soha már senkinek

kit valóban jobban szeretett

sem annak, kit nálam is kevésbé

ne fájjon az igaz, ne fájjon a jó

Más filmet néz ő már, ahol főszereplő

ott nincsen bűn, se büntetés

kézfogót  tartanak a göcsörtös újjak

és mindig tisztelni fogsz-e?

Aztán a gyerek, hol van, hol van

öngyújtó van a hasában

mindig tudunk mindent, örök a tudás

csak a test lemarad, amit vár: látomás