HTML

Albi trópusai

Néha gondolkodom azon, hogy vajon a trópusok listája, ami az irodalomelmélet szerint "kőbevésett", hogyan kapcsolható össze sok mai, kedvtelésből, de művészi szándékkal létrehozott alkotással, a személyiség szuggesztív produktumaival. Egy persziflázs, egy kép-komment, stb. aligha elemezhető klasszikus módszerekkel, pedig az "ékesszóláshoz" van valami közük. Mindegy, már nem fogok irodalomelméletből sem doktorálni:) ...Azért az ember néha ír ilyeneket, tapasztalatból tudom.

Bejegyzések

Kategóriák

Linkblog

Friss topikok

Nyilatkozat. Kijelentjük, hogy teljes mértékben tiszteletben kívánjuk tartani az alkotáshoz fűződő jogokat. Csak a forrás megjelölésével, nem kereskedelmi céllal, egy pontosan körülhatárolt témájú szellemi utazás elmélyítése céljából vettünk kölcsön képeket. A jogtulajdonos kérésre ezeket töröljük. Kérjük, ezen nyilatkozatot egyúttal a kép tulajdonosa fogadja el a kölcsönvételhez történő utólagos hozzájárulásának megszerzésére irányuló kérelemnek.

Anyám emlékére

2013.02.03. 10:05 murcielago

Ó, te nagy fekete madár

ki közel is, távol is szálltál

hát idetelepedtél

az ölembe már

 

Mióta körözöl, mióta látsz

mióta mondod, hogy nincs tovább

és látod még mindig itt volt

tegnap és ma és tegnapelött

 

Még utoljára gondoskodott

engem nem ismert, csak fogadott

igyak én is az italából

egyek pedig az ebédjéből

 

Ezt a ruhát így varjad

azt a szőrmét körbe, ahogy kell

sosem jó az idő meghalni most

sosem jön el a perc, mikor minden letelt

 

Még mindig hívta, érinteni kívánt

testvért, szeretőt, gyereket

hiába most már az összes trükk

eljött a sötét űr, eljött az eszmélet

 

Még rebben a lelke, még hív, szólít

már rég nem élőket, nem ebben maradtak

nincs földi szó annyi munkára,mit ő végzett

nincs még egy, ki ennyit dolgozott

 

Ó madár, ki már mindent láttál

csukd be most szemed, hogy ne láss minket

ahogy anyám kezét csókolom, könnyben áztatom

s ne szólj erről senkinek

 

Ne szólj soha már senkinek

kit valóban jobban szeretett

sem annak, kit nálam is kevésbé

ne fájjon az igaz, ne fájjon a jó

 

Más filmet néz ő már, ahol főszereplő

ott nincsen bűn, se büntetés

kézfogót  tartanak a göcsörtös újjak

és mindig tisztelni fogsz-e?

 

Aztán a gyerek, hol van, hol van

öngyújtó van a hasában

mindig tudunk mindent, örök a tudás

csak a test lemarad, amit vár: látomás

2 komment

Címkék: saját vers

A bejegyzés trackback címe:

https://murcielago.blog.hu/api/trackback/id/tr505059917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

murcielago 2013.11.16. 13:39:50

@tesz-vesz:
Üdv.,
köszi a verseket/videót
a múlt beszéde mesélni az ősökről gyerekednek, de ha te vagy csak ki ezt tudja, muszáj továbbadnod
süti beállítások módosítása