(Spirituális nézetek az ősidőkről)
Látható jelenés
Minden vallásban vannak angyaloknak megfelelő lények, minden vallás foglalkozik szellemi lényekkel. A Bibliában igen sokszor említik őket, az Ószövetségben mintegy 100-szor, az Újszövetségben kb. 150-szer. Egyébként az apokrif irodalomban és az apokaliptikus írásokban még nagyobb szerepet kapnak az angyalok, mint a Szentírás könyveiben. Ennek ellenére az angyalok létezése nem tantétel és nem dogma, a teológia történetben is ritkán képezte vizsgálódás tárgyát személyük.
A bukottakról, a démonokról kevesebb említés történik. A korai keresztény egyház szerint azok az emberalakot öltő angyalok, akik elbuktak, ember-haláluk után démonokká váltak, mégsem veszett el számukra a remény, mert az emberekből újra angyal lehet és a démonok is visszanyerhetik a korábbi mennyei helyüket. Hasonlóképp az angyalok is bármikor elbukhatnak (Origenes). Később szigorúbb lett a bukott angyalok megítélése, mivel a Sátán segítői lettek. A népi vallásosságban azonban végig nagyon népszerű maradt az angyalok és démonok világa (sőt a mai pop-kultúrában kimondottan divatba került az angyal és ördög téma, népszerűségük vetekszik a vámpírokéval).
Az angyalok, a „Vigyázók” (Nephilim) emberként jelentek meg a Földön. Bár képileg majdnem mindig szárnyas emberalakként ábrázolták őket, sok történetben egy testet öltött angyalt nem lehetett a valódi embertől megkülönböztetni. Amikor a Vigyázók leereszkedtek a földre, meglátták az emberek leányait és szerelembe estek velük. Felfedték az ember előtt a mennyek néhány titkát, mint az égitestek mozgását (asztrológia), a fegyver- és páncélkészítés művészetét, megtanították őket a varázslatokra (mágiára), bűvöletekre és a gyökereket vágni (oltani), és megismertették velük a növényeket. De az az arcfestést és a parfümök használatát is tőlük tanulták az emberek.
Mindezzel kiváltották Isten haragját, büntetését, elvesztették üdvösségüket, de halhatatlanok maradtak. Földi hibrid leszármazottaik a naphidem/óriások*/1/ emberi minőségükben halandóak, haláluk után pedig nem mehetnek a mennybe, a Földön (és annak légkörében) kell maradniuk gonosz szellemként, démonként.
Az angyalok (szellemlények) különleges képességekkel bírnak, halhatatlanok. Az anyagi világ egy iszonyú szívó-hatást gyakorol a szellem-lényekre. Az angyalok csak vágyakoznak abba beletekinteni, amit az emberlét jelent. Az angyal tulajdonképpen küldött (ez a jelentése a héber mal’ak, és a görög angelos szavaknak is, amit magyarul angyalnak fordítanak), akit az Úr küld általában az emberek szolgálatára. Nem is fontos a küldött személye, hanem a küldő a lényeg. Az angyalnak a funkciója a fontos, nem a személye. az angyalok egyik nagy feladata az emberek szolgálata: Isten kezdeményezésére áthidalják az Isten és ember közötti űrt.
Meg egyébként is, az emberek nem tudnák elviselni az Úr szentségét, irtózatos intenzitású jelenlétét. A Vele való találkozás végzetes lenne számunkra. Isten angyalt használt, mikor kinyilatkoztatta Igéjét, törvényét az emberek számára, és használta abban is őket, hogy magyarázzák az Írásokat. (Hogy Dániel próféta miért borult az orcájára, amikor Mihály arkangyalt (?) látta közeledni, most nem kutatjuk...)
Rend a Mennyekben
Egy földöntúli kiáltás hangzik el azon a sötétbe borult délutánon a Koponyák hegye felöl: ÉlI, ÉlI LAMA SABAKTANI!… vagy rosszul hallottuk? Talán: ÉLI!-ÉLI! – LAMA SABAG TA-NIM!...*/2/ Mindenesetre Krisztus Él-hez, Istenhez kiáltott utoljára.
Bármilyen kényelmetlen, legalább egy gondolatkísérlet erejéig fogadjuk el, hogy Anu, Enlil, Enki és Ninhurszag és társaik nem istenek, de beavatkozva a földi evolúcióba, létrehozták a ma ismert embert. A Biblia szerint is léteztek teremtő angyalok, akik segítették az Úr munkáját.
Ha párhuzamot keresünk az előd-kultúrában, rájövünk, hogy ÉL = ENLIL a sumérok teremtő Istene, világkormányzó, főistenként jelenik meg a feliratokban. Az ékiratok tanúsága szerint ENLIL maga a lélek, mindennek a lelke. Ő a világ elrendezője, a vihar ura.
Ma már tudjuk, hogy Enlil Levegő- Lélek Úr is átadott az embernek civilizációs vivmányokat, de a a vízözönt is ő küldte a sumérok szerint. Később az akkád-sémi dinasztiák Enlil tiszteletébe beépítették a Baál-kultuszt is. (innen ered a Baál-Zebub, Baál-Peor (Belphegór, Belum, stb).
De - legalábbis a suméroknál - van isteni ellenpont: az emberiség igazi „atyja” (génmanipulációval létrehozója) Enki volt, mivel ténylegesen ő teremtette az embert, ő egyben tenger és földisten volt. Enki=Éa, a „Tiszta Szemek Ura”, aki kezében tartotta a sorsdöntő, absztrakt isteni erőt, a ME-t. Ő volt a bölcsesség, a varázslat, a művészetek és a mesterségek védnöke. Egyben a megváltoztathatatlan végzet, a „Mélység Ura”. Egy Hárántól keletre fekvő város Sama védőisteneként kapta a Samael nevet*/3/.
Ők (mármint Enlil és Enki) féltestvérek voltak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a második isteni nemzedék újra létrehozta ugyanezt a polarizáltságot – a genetikai leszármazástól függetlenül:, Enlil lett tehát Él-Eljon (a fölséges), aki Mardukban (pedig Enki fia) folytatódott, Enki pedig maga a Satana lett, vagy másképpen Shiva vagy Prométheusz, a hébereknél pedig a Vádló, vagyis Lucifer. Marduk lett az Úr, a leghatalmasabb, a legkirályibb, de legöldöklőbb csatáit Ninurtával (aki pedig Enlil fia), ill. fiával Nergállal (az alvilág és a háború istene) vívta. Vagyis újra létrejött a hatalom-lelkiség, és a lázadás- tudás örök (?) szerepleosztása…
De vajon mi ez a szereposztás, amely újra és újra előjön a hallhatatlanok csarnokában/hegyein/a mennyekben ? A harcos és a révülő; a legfőbb király és a bölcs; a mindenható és a lázadó/vádló/gonosz; a mindenható és a mindentudó; stb. Vagy másképpen megfogalmazva ez a kettősség a mennyekben van, vagy bennünk? Talán ugyanaz a harc folyik mindkét színtéren. Talán az égi és földi Kozmikus Erők örökösen harcolnak és ezáltal küzdenek a Káosz, az entrópia ellen.
Lehet azt mondani ebben a gigantikus háborúban, hogy a Rossz a Jó szolgája. De mi a Rossz és mi a Jó? Ezt kéne tudni megállapítani földi perspektívában, immár eltűnő, vagy rejtőzködő isteni segítség nélkül. Vagyis tudjuk, hogy a sötét ellenében a fényben szeretnénk létezni, de biztosan tudjuk-e, hogy melyik "Majdnem-Isten" a Fény? Nekünk a vaskor vége felé az adatott meg, hogy ezt bizonyosan ne tudjuk. Ezért erősödnek a vágyak mostanság annyira: a bizonyosságot elérni az egyik világ győzelméig. De addig ki kell (kellene) meríteni minden lehetőséget…
Például a Gilgames eposzban az ember kihívja az isteneket, birokra kel önmagával és a magában hordozott démonokkal. Szól őrjítő, mindent elveszejtő szerelemről. Szól az ember örökös kutakodásáról léte eredetéről, annak korlátairól. Foglalkozik a halandóság és halhatatlanság örök kérdésével, és azzal, hogy bár az ember teremtmény, mégis egy kicsit isten is. Amikor le akarják láncolni, rabszolgaként akarják tartani, az emberben akkor kell felébrednie, hogy ő tulajdonképpen isten.
A legősibb civilizációban az isten-fogalom emberléptékben volt polarizált és nem volt (mai értelemben vett) isteni. Voltaképpen azt a pályát írta le, amit Hermész mondott: „ami fent, az lent”. A polarizált azt jelentette, hogy több személy, akik egymással szoros rokonságban voltak, töltötte be az „isteni” szerepet, és az egyes „istenek” nem fekete-fehérek, angyaliak-ördögiek voltak, hanem a tapasztalás által összetett személyiségeknek tartották őket. És ezek az entitások hús-vér létezők voltak (hús-vér létezőknek gondolták őket).
Azért sem lehet mindez véletlen, mert a Bibliában újra előjönnek ugyanezek a szerepek, bár ott már fizikailag, nemzetek eredetére lebontva, és meg kell jegyezni, a Biblia polarizáltsága már az angyalian jó, kontra ördögien gonosz léptéke.
Istenfiak, héroszok
*/4/
Ha el tudnánk fogadni, hogy a sumér An(Anu) egy földi királynak megfelelő nem-földi identitás, akit meglátva az emberek bennehívők-istenhívők lettek, akkor nyilvánvalónak tűnne, hogy Enki, Enlil és leszármazottaik nem istenfiak, "csak" egy magasabb fejlettségű faj példányai, akik a Földről leginkább angyalnak látszanak. Ez esetben azonban az ember ősi lelki vágyódása az isteni iránt nem lenne megélhető. Aki személyesen nem találkozott velük, annak egyszerre megtelhet a közte és Isten között húzódó nem látható világ szellemlényekkel és angyalokkal (kiárad a szent szellem). Isten távolsága miatt imádhatjuk az angyalokat.
De mit is ír a Biblia az első ember szaporulatáról?
A Teremtés könyve tudtunkra adja, hogy Kain Kr.e. 4969-ben, Sét pedig 4924-ben született és vált fölnőtt korában annak a két különböző fajnak az ősévé, melyek egymástól elkülönülten éltek, ha pedig a sors úgy hozta, hogy összekeveredjenek egyből általános lett a felfordulás, a törvényszegés. A kainiták és a sétiták teljesen elütő életmódot fejlesztettek ki maguknak. A káiniták – akik száműzve lettek Nod földjére – lettek az első civilizátorok, az első városépítők, Mezopotámia legkiemelkedőbb királyai, és egyiptomi dinasztiák ősei is. Nemcsak sátorlakók, marhatulajdonosok, vándorlók vagy kalandozók voltak, hanem művészek, zenészek is. A káinita Tubalkain volt a bronz- és vaskovácsok őse. Megindult a fémmegmunkálás és fegyvergyártás. */5/Minden valószínűség szerint a káinitákat nephilimmel erősen keveredett törzsek alkották. */6/
Néhány nevet emeljünk ki közülük.
Énók (Hénoch) Káin egyik leszármazottja (a katolikus mainstream szerint Sét ötödik leszármazottja) volt. */7/ Közvetlenül az özönvíz után született. Több szerző vízözön előttinek tartja, sőt Blavatsky egy történelem előtti vallás iratának tartja írásait - feltehetően a megalitikus kultúrára gondol. Énók volt minden bölcsesség, mágia,és paranormális jelenség őstípusa. Figyelemreméltó, hogy elvállalja: közbenjár Istennél az elítélt nephilek érdekében - és el is jut Isten színe elé...
Nimród Káin 10. fokú leszármazottja, Tubalkain unokája. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a vízözön uán egy második Nimródról beszélünk, mert az Anunnaki Ninurta (a hatalmas vadász) egy jóval korábbi korszakban élt.*/8/
A sétiták, akikben kevesebb lehetett az idegen hatás, vagy más jellegű volt (sőt esetleg visszaütöttek az eljo (korábbi ember) alapra)*/9/, békésebb törzseket alkottak és gyakorolt foglalkozásaik inkább lelki jellegűek voltak. Sét vérvonala a papságé, bár a későbbi (Ábrahámhoz közelebbi) leszármazottak már előkelők, királyok, akik városállamokat uraltak. Közülük került ki Noé, a Biblia példás személyisége, ill. Ábrahám is.
L. Gardner szerint a Biblia szisztematikus félrefordításokat tartalmaz. „Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földművelő” (Ter. 4:2) Káinról helyesen: Káin uralmat szerzett a földön. Káin nem megtámadta és meggyilkolta testvérét, hanem csak fölébe emeltetett, annyira viágivá lett, hogy elválaszthatatlanul eggyé vált foglalkozásával. Sőt, az Úr bár száműzte, de védelmi jegyet tett reá.
Talán a leginkább tabu-döntögető állítása Gardnernek, hogy Hám nem Noé családjába tartozott, hanem közvetlen Káin-leszármazott: Tubalkain fia, s az elátkozott Kánaán nem unokája, hanem fia Noénak. ( Ez feloldja azt az ellentmondást, hogy Noé egy botlásáért nemcsak Hámot (fiát) büntette, hanem unokáját is elátkozta volna.) Egyébként Jáfetet is Tubalkain fiának tartja, nála Noének csak két fia van: Sém és Kánaán.
--------------------------------------
A leszármazási (nemzeti) vérvonalak azonban inkább szimbolikusak, a megértés egyfajta modelljei az istenek és szellemlények, a jó és a rossz alig áttekinthető kozmikus és egyben földi kavargása, szüntelen változása -, és mégis: eggyé tartozása megértésének. Az esély csak az embernek adatott meg, hogy megérthesse azt, ami benne isteni. Hogy megérthesse a jót és a rosszat, ahhoz mindent, az érzékfeletti világot is értenie kell, az elért szintjén. Sokan mondják, hogy az ember jó, mert jónak születik, de nem. Az ember az, amivé fejlődik. De ki és mi befolyásolja e fejlődést évezredek óta – némán, kérlelhetetlenül?
------------------------------------------------
/1/ A fejlődés során genetikailag rögzítésre kerül minden egyes élőlényben az adott környezet gravitációjához történő megfelelő alkalmazkodás is a növekedést vezérlő génekben. A Nibiru azon holdja, melyről a Nephilim faj származik, tömegében, és ebből kifolyólag a rajta mérhető gravitációjában is ötszöröse a Földnek. Az ottani környezet ezen információját természetesen azon faj genomja le is kódolta. Mikor egy látogatásukkor gyermeket nemzettek az emberek lányainak, ez a genetikai szegmens beépült az így született hibridek genomjába is, s mikor egy megszokottól gyengébb gravitációjú környezetben indult fejlődésnek egy ilyen hibrid, egy Nephil, a beépült genetikai információ úgy működött, ahogy az természetes ilyen helyzetben. Megtartotta a testfelépítés-masszivítás/gravitációs arányt. Az így született Nephidemek addig nőttek, míg a gravitáció gátat nem szabott a fejlődésüknek. Az itteni ötször kisebb gravitációhoz igazodva átlagosan ötször magasabbra.
/2/
Utalás Badinyi Jós Ferenc felvetésére, aki szerint az utolsó szavak értelme: „Isten...Emeld az örökkévalóság hónába a megsebzettet."
http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/a-c/badiny-jos-ferenc/item/1619/1619?start=2
Itt említjük meg, hogy Jézusnak ezután még volt egy kiáltása halála előtt, amit a vallás nem tudott rekonstruálni.
/3/
"A sumér nyelvben a szavak nem fogalmakat jelöltek a mai értelemben, hanem leírták, körülírták a dolgokat. A leírt dolognak vagy fogalomnak egy jellegzetességét, fő tulajdonságát ragadták meg. A mitológiában az isteneknek nincs nevük, pontosabban nem a mai értelemben használt személynevek, hanem inkább megszólítások....
A dolgok valódi nevének birtoklásával hatalmat szerzünk ezen dolgok felett. És ez a képesség, a dolgok igazi nevének kimondása, a dolgok valódi nevének birtoklása és ezzel együtt a dolgok feletti hatalom csak Isten tudása és képessége"
Enki a "Föld Úr"-ként fordítható. Az Enki megszólítás jelentése pedig egyértelműen "Teremtő Úr", aki hat, aki cselekszik, aki tesz, aki okoz stb., csakúgy mint Isten a sémi, keresztényi elképzelések szerint. Enlilben a "Lélek Úr"-at, vagy "Szellem Úr"-at tisztelték.
http://users.atw.hu/ninahakuddu/notesz.php?file=istennevek.html
/4/
eponümosz hérósz = (korszak)névadó félisteni hős (gör.)
A mitikus héroszok/táltosok/istenfiak „ jóval többet jelentettek pusztán nagyhírű, közkedvelt, tetteik által dicsőségessé vált férfiak és nők csoportjánál, hiszen egy igazi hérosznak önálló mitológiája, gyakran saját kultuszhelye, temploma és kultikus imádatát celebráló, az istenekénél semmivel sem csekélyebb tekintélyű papsága volt (így Héraklésznek Görögországban vagy Romulusnak Rómában).
Az istenektől mégis elkülöníti és emberközelivé teszi őket a magasrendűségüket megrendítően árnyaló halandóságuk. Rendszerint egy istenség és egy földi ember nászából születnek, erejükkel, szépségükkel, misztikus képességeikkel társaik közül kitűnnek, majd az istenek útmutatásával végrehajtandó kalandos, veszedelmes próbatételek várják őket. Ezek során meg kell szerezniük valamilyen értékes talizmánt (legyen az akár az Aranygyapjú, akár a Szent Grál), el kell érniük egy nem evilági helyszínt (égbeszállás, alvilágjárás, téridőfeletti szigetekre, tiltott városokba való eljutás) vagy le kell győzniük egy rettentő szörnyeteget (például farkast, sárkányt, oroszlánt vagy kígyót). Az ilyen hőstettek mind-mind avatási lépcsőfokok, teljesítésük pedig a hős dicsőségének csúcspontjaként a beavatottá, szentté, istenemberré válást valósítja meg.
A fény mögött azonban ott húzódik az árnyék, a hős tündöklését általában a bukás fájdalmas epizódja követi: az igazi héroszt mindig ifjan szólítják magukhoz az istenek. Halála misztikus körülmények között következik be, ez megtörténhet tipikusan eltűnés (Romulus, Aeneas, Arthur király vagy a hun Csaba királyfi esetében), széttépetés (Ozirisznél, Orpheusznál) illetve az „egyetlen sebezhető pont” megsérülése következtében (mint Akhilleusz vagy a germán Siegfried legendájában).
A hős távozása előtt gyakran megígéri, hogy egyszer, nagy szükség idején visszatér (ismét a brit Arthurt, a hun Csabát, de az azték Tollaskígyót és a történeti Barbarossa Frigyes császárt is említhetjük; a keresztény vallásban közismert Krisztus második visszatérésére utaló jövendölés is ezt a motívumot őrzi). Összegezve elmondható, hogy a héroszok útja az Égből a földi világba, majd onnan a próbák teljesítése után vissza a csillagos Ég birodalmába vezet…” (Forrás: Avatara Szatjavati, Bácsfi Diána https://docs.google.com/file/d/0B-m8-qQAF3vpNThNRHo2MVNSbGFJaUxya3BJNGFUUQ/edit )
/5/
Az Araráttól, a vízözön elől menekülők kikötőjétől 25 km-re a mai örmény Medzamornál 4500 éves fémgyártó telepet tártak fel, a történelem első nagyüzemi fémgyárát. Különféle vázákat, késeket, nyílhegyeket, gyűrűket, kapcsokat stb. gyártottak. A medzamori munkások munka közben légszűrőt és kesztyűt viseltek. Így munkálták meg réz, ólom, cink, vas, arany, ón, mangán és tizennégyféle bronz¬termékeiket. Az olvasztókban többféle fémfestéket, kerámiát és üveget is gyártottak, de találtak minőségi acélcsipeszt is. (Forrás: René Noorbergen: Az elveszett fajok titkai) http://www.bibliai-kincsestar.hu/news/elveszett-fajok-titkai/
/6/
„A zsidó Midrás („értelmezés”, „magyarázat”) azt hangsúlyozza, hogy Hawah első fia az Úr fia, míg a második fiú Ádám gyermeke. Ám az Úr megnevezésére ebben az esetben a Midrás a Samael személynevet használja, amivel a kígyó Enkire utal”, ahol Hawah=Éva, Enki=Sama-Él,Samael írja L. Gardner A grál-királyok eredete…c. könyvének 113. oldalán.
Ismert két töredék-apokrif, ahol felvetik, hogy Noé apja esetleg nephil lenne, ez pedig arra utal, hogy stratégiailag erősíteni akarták a séti vérvonal földönkívüli jellegét. Az újszülött Noéét ez egyik így írja le: „fehérebb, mint a hó, vörösebb, mint a rózsa. Haja világosabb a gyapjúnál, szeme, mint a nap sugarai.” (Forrás: L. Gardner A grál-királyok eredete…c. könyve 159-160.o.)
/7/
A Holt-tengeri tekercseket, amelyek Énók írásait is tartalmazzák 1952-ben fedezték fel. Harminc évvel a felfedezések után a feldolgozott anyagnak még csak 20 százaléka volt ismeretes, szándékos akadályoztatás, egyházpolitikai manőverezés miatt . A sivatagba „emigrált”esszének szigorúan tradicionális közössége az időszámítás előtti második századtól létezett (Qumrán = Új Jeruzsálem). Nagyon valószínűnek tűnik, hogy Jézus abban az időszakban, amelyről a biblia nem tud elszámolni – 13‑30 éves koráig – a monostor lakója (diákja? asszociativ tagja? tanítója?) is volt, és innen vándorolt társaival spirituális tanulmányútjaira, feltételezhetően Egyiptomba és a távoli Indiába is. "Jézus csodálatra méltó fiatalember, aki a vad természetből lépett elő, hogy átadja a világnak a számos kultúra ismeretéből levont bölcsességét, hitét és reményét, amelyet a Qumran közösség könyvtárában tanult, a Sós-tenger partjánál." (Dr. Charles Francis Potter) (Forrás: Kuliffay Hanna) http://empiriamagazin.com/miszcellanea/A%20Holt%20Tengeri%20Tekercsek%20Rejt%C3%A9lye.htm
Az esszénus hagyomány szerint Jézust az esszénus Simon, Boéthosz fia felvitte a Szeir-hegyre. Itt az Istenfiúnak negyven napos böjtöt kellett teljesítenie, el kellett utasítania a felkínált kenyeret, az istenkísértést és a világuralmat. Miután mindezen próbákat megállta, elnyerte a Krisztus (=felkent, azaz beavatott) megnevezést.)
Magyarul letölthető az Énok könyve (Etióp Biblia), amit az Egyház, khm… szándékosan elvesztett a Niceai zsinaton 325-ben, de a XVIII. szd.-ban a kopt egyház szent könyvei között (újra)felfedeztek – Hamvas Béla, 1945-ös fordításában. Letölthető: http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php
Vagy Póli Pál fordítása James H. Charlsworth angol fordításából, ami kiegészül Énok szláv apokalipszisével (nem teljes) és tartalmazza az 1952 után kutathatóvá tett töredékeket is Fröhlich Ida fordításában. www.churchofgod.hu
/8/
Magyar szempontból elsősorban Nimród, Kus/Chus fia származása érdekes. Felesége Ankisza neve mellett apja, Tana/ Thana neve is sumer eredetű. Ankissza és Thana neve nincs a Bibliában, csak a magyar gestákban.
Nimród neve azonban nem található a sumer vagy akkád agyagtáblákon, pedig életét Mezopotámiában élte le. Sokan Gilgamessel, vagy apjával Lugalbandával azonosítják, ill. Ninurta/Ningirszuval, a hatalmas vadásszal.
Lugalbanda (Enki unokája) titokzatos vándor,beavatott, szerzetes, Uruk vízözön utáni második uralkodója. Nevezték őt Pásztornak, Halászkirálynak is, de gyakran hercegnek, "ifjú királynak" említik.
„Etana az özönvíz utáni idők legismertebb sumer királya KIS városából, fia neve Balih (Bal, Bel, Belus)! „Etana a népek pásztora, aki az égbe is feljutott, aki minden országban szilárddá tette hatalmát, 1560 évig uralkodott, fia Balih (Belus) pedig 410 évig ült apja trónján”. Mivel a sumer és akkád agyagtáblákat csak az 1800-as évek vége felé kezdték megtalálni, annál is később megfejteni, a sumer nevek és történetek évezredekig őrződhettek az emberek emlékezetében, keveredhettek más történetekkel, mondákkal. „Nimród”, Kus fia története eTana és fia, Balih (Bel) történetéből és más sumer történetekből állt össze!” Vagyis Baál Nimróddal és nem Mardukkal azonos! (Forrás: http://szkitahun.wordpress.com/2011/08/22/nimrod-kus-fia-a-magyarok-osapja/ )
A középkori rabbinisztikus hagyomány érdekes módon a magyarokat – hasonlóan Kézaihoz és több magyar gesztához – nem Hám, hanem Jafet leszármazottjának tartja. „ Thogarmának, Gomer fiának és Jáfet unokájának a fiai tiz nemzetséget alapítottak. E tiz nemzetség egyike a rabbinisztikus betoldás szerint a magyar is, melynek testvérnépei ugyanazon forrásban: a kazár, a bessenyő, a bolgár, a török és még néhány bajosan megfejthető nevü nép” (Forrás: Pallas Nagylexikon)
/9/
Mégis történt valami, ami aláásta a sétiták testi jólétét, mert Sét fiát, aki Krisztus előtt 4919 körül született, Énosnak hívták, ami gyönge, halandó emberiséget jelent. Ez arra utal, hagy betegségek ragadtak el embereket. A héber Aggadah jegyzi meg, hogy Énos élete idején az emberek arca fokozatosan hasonlítani kezdett a majmokéra. (Forrás: René Noorbergen: Az elveszett fajok titkai)
Ismert két töredék-apokrif, ahol felvetik, hogy Noé apja esetleg nephil lenne, ez pedig arra utal, hogy stratégiailag erősíteni akarták a séti vérvonal földönkívüli jellegét. Az újszülött Noéét ez egyik így írja le: „fehérebb, mint a hó, vörösebb, mint a rózsa. Haja világosabb a gyapjúnál, szeme, mint a nap sugarai.” (Forrás: L. Gardner A grál-királyok eredete…c. könyve 159-160.o.)
Képek: Edward Burne-Jones (1833-1898)
