Bevezető

Az előzőekben láttuk tehát az égből alászállott nephil- jellegű királyságokat, amelyek a (legutolsó) Vízözön előtti időszak jellemzői voltak. Több mint egy Vízözön következett be az emberiség történetében. A legutolsót, a „bibliait”, mértékadó források Kr.e. 4000-re teszik. (Szvsz pontosabb lenne a Kr.e. 4300-4100 datálás.)

A Vízözön után a királyságok színtiszta nephil- jellegében fordulat történt. A nephilek (nephilim) visszajöttek, de viszonyulásuk a túlélő HSS-hez (akik a mezopotámiai térségben feltehetően ismét csak kevés számú túlélőkből állottak) megváltozott, jóval pozitívabb lett. A két faj keveredése újra megindult és tk. elfogadottá vált. Ennek nyilvánvaló jeleként újra megjelentek a titáni erővel rendelkező óriások. (Mivel a Földön kívüli faj olyan égitestről jött, amelyen a gravitáció a földinél jóval erősebb, ezért az utódoknál – akár anunnaki/anunnaki, akár anunnaki/földi – nagy valószínűséggel óriás-növekedés volt megfigyelhető, amely néhány generáció alatt eltűnt. Éppen ezért magából az óriás-növésből még nem megállapítható, hogy nephlimről, vagy naphidemről van szó.)

A Biblia által használt „istenfiak”/”angyalok”/”bukott angyalok” kifejezések egyébként párhuzamba hozhatóak az Anunnaki fajjal, mikoris az angyalok leginkább „őrök” értelemben szerepelnek. Az angyalnak érdekes módon éppolyan meghatározhatatlan a pozitív-negatív jellege az ember számára, mint a nephileknek (bár azoknál jóval passzívabbak). A bibliai angyalnak valószínűleg nem is kell – az ember szempontjából - jónak lennie (sőt a Sátán is közöttük van, bár ő meg roppant aktív – úgy mondják), mivel elsősorban Isten hírnökei. Hasonlóan a nephilek is elsősorban vezetőik utasításait teljesítik, bár fel is lázadnak időnként. Az arkangyalok pedig megfelelnek az Anunnaki-vezetőknek (nagytanács). (Az arkangyal nem lehet a háborúzó nephil, mivel a nephilek szinte mindig viszály és küzdelem közepette léteztek, hanem az igazi vezető, az összetűzések értelmi szerzője.) Bukott angyal: az ember leányaival párosodó nephilim, akik maguk hoztak „szégyent” magukra, amikor földi nőket vettek feleségül. Másik „bűnük”, hogy túl korán, túl sokat átadtak tudásukból az embernek.

Ilyen furcsa, mesésen kevert világ volt ez óriásokkal és angyalokkal, - esetleg orkokkal és  törpékkel is,…ki tudja-, nem mellesleg a hirtelen virágzásnak induló lenyűgöző és mélyen emberi sumér kultúrával, amikor az Anunnakik egyszer-csak elkezdték átruházni a királyságot az emberre. Mi, az utókor nem tudhatjuk, milyen megfontolásból tették ezt. Az egyik feltételezés szerint tk. „kifaroltak” civilizációnkból, mintegy a lovak közé dobták a gyeplőt, mikor úgy látták, az irányítás kezd kicsúszni a kezeik közül. A blogszerző véleménye szerint – bár az imént idézett vélekedés nem teljesen alap nélküli –, mégis lényegesebb, hogy számukra a földi civilizáció egyre inkább valamiféle rokonná kezdett válni, akkor is, ha nyilvánvaló maradt a fejlettségbeli különbség. Emellett azt is látniuk kellett, hogy a Földön élő Anunnakik a keveredések és a földi körülményekhez történő hasonulás miatt gyakorlatilag elvesznek a saját civilizációjuk számára. Ezért a távozás mellett döntöttek, amit, mint minden lépésüket, pontosan megterveztek.

Ugyan, melyik békés, idegen, (humanoid,) faj – ha van ilyen - ne fogadta volna el távoli unokaöccsének/unokahúgának azt a bizonyos Sumér Civilizációt ?!

Amit tehát a Földön járó „Istenek” az egyik utolsó örökségként ránk- hagytak, az nem más, mint a Grál-királyság. E sokezer éves örökségről ma alig tudunk bármit is, most tehát egy vastag por- és hamu/ homokréteg alá fogunk nézni…

Karizmatikus királyság

Ma már a lehetetlenséggel határos kibogozni a hámi, jafetti, semi kezdetű őslegendák, eredettörténetek, a népek születéséről szóló ősmítoszok összegubancolódott szövétnekét. Helyesebb abból kiindulni, hogy volt-e igazi királyság, és ha volt, akkor milyen volt?

Azt könnyebben meg tudjuk válaszolni, hogy milyen lehetett egy igazi királyság, csak elővesszük a Grál-legendáriumot, és soroljuk belőle mindazt, ami az örökkévalóságról szól. Például, mi a Grál tulajdonképpen? A halhatatlanság keresése? Egy csésze, egy edény, egy üst, amely vízzel megtöltve a lelkiismeret kerek tükre, amelybe beletekintve a hős, ha nem bírta ki az abban látottakat, akkor szörnyethalt? Vagy: egy kehely, amely Jézus isteni vérét fogta fel? Vagy egy igazi vérvonal Jézustól máig? Igaz a Grált, bárhogyis fellelni akarja annyi nemes szív, de ez teljesen soha nem valósulhat meg.

Pedig volt az emberiség ősmúltjában olyan hely és idő, amikor ez a királyság megvalósult. Ezt mai kutatók elintézik azzal, hogy a mítoszok rendre visszautalnak egy hajdanvolt mesés aranykorra, amivel azután tudósaink közelebbi információk hiányában nem foglalkoznak. Az ugyanis kellemetlen lenne a kutatók, és az őket olvasók számára, hogy ezen aranykor örökre elveszett éppolyan egykori értelmiségiek miatt, amilyenek ők maguk.  A népi, archaikus emlékezet azonban „így nem felejt”. Felhígul ugyan az emlék, a megértés hiányában kiürül, de szinte örökre hagy valami nyomot.

A magyarság archaikus népi tradícióiban, elsősorban az erdélyi területeken ilyen a karizmatikus ősapa és őskirály alig-alig elhalványulni akaró fényes emlékezete. Nimróddal (Nemruddal), aki az égből hozta sugárzó nap-tudását, és a „világ előtti világ” utolsó pátriárkája volt, nem tud mit kezdeni a hivatalos tudomány. Ráadásul ő volt a híres toronyépítő – Isten ellen (?) lázadó (hoppá, a kettős tabuból az első…), egyben a mágia és minden rejtett dolgok atyja (hoppá, a  kettős tabuból a második…) – de hát ki ne tudná, hogy a történelem valamiféle szolgálólány szerepet tölt be…

Hatalmas vadász az Úr előtt

Ki volt Nimród (Nimrud, Ménrót, stb.)? Az őskirály történelmileg bizonyosan létezett, csak nehéz megmondani mikor. Nimródnak lehetett egy előképe (?) az Anunnakik között: Ninurta (Ningirszu), a hatalmas vadász (!), aki Enlil – ő nem más, mint Él-Eljon, a zsidó Jehova! (L. G.) - és Nin-hurszag gyermeke volt. Ninurtát, jóllehet az embert elpusztítani akaró Enlil fia, szíve (?) az embert megmenteni akaró Enki táborába húzta. Felmerül itt a gyanú, hogy Nimród kulturhéroszkénti bukását valamiféleképpen az embert segíteni, támogatni akaró törekvése okozhatta. Nimród kétségtelenül átmeneti személyiség lehettet az aranykori „isten”-királyságok és az emberi karizmatikus királyságok korszakai között. Talán égi eredetű tudásában bízva nem készült fel elég alaposan arra, hogy az emberi világból verbuválódott ellenségeit csak hasonló ember-karakterű lények bevetésével tudja legyőzni, tehát meg kell osztania az emberi fajt, hogy uralkodhasson felette. Közismert, hogy személye az egynyelvűséggel és bukása a nyelvek bábeli összekavarodásával fonódott végletesen össze. (A „sárkányfog-vetemény” annyira ravasz és álnok, hogy csak saját eszközeivel lehet legyőzni, ezt ő talán  valami miatt nem hitte el.)

Ha esetleg Ninurta azonos lenne Nimróddal, ez esetben sikeres fő tevékenysége (az emberiség újra-felépítése) a vízözön utáni első évszázadokban érne véget: Atabba /Adapa/Ádám Kr.e. 3800körül lett Sumer első földi pap-királya.

Nimródról azonban egészen más adatok vannak a későbbiekben: ezek szerint Enki 10. leszármazottja, ezen belül Hám unokája, Kuss fia. Nimród Boéthosz nevű fia Kr.e. 2890-től uralkodik (Egyiptomban), ez azt jelenti, hogy Ninurta (ill. a Vízözön) után kb. ezer évvel vagyunk. Ez már biztosan a karizmatikus Grál-királyság kora, amelynek legfőbb királyi vérvonala éppen a Káin-Lámek-Tubalkain dinasztia, amelynek Nimród is tagja. A nagy konkurenciát jelentő séti vérvonal, ahová Noé is sorolódik, jóval kisebb jelentőségű. (L. G.)

Ha pedig abból indulunk ki, hogy Nimród utolsó hatalmas csatáját Baktria királyával,  Zoroaszterrel vívta, akkor máris újabb évezredekkel később (Kr. e. I. évezredben) vagyunk.

A mitikus ősvilág egyes korszakai egymásra vetülnek, a nagy vérvonalak egymással vetélkednek, mintegy egymástól lopkodnak genealógia tábláikon…

Mágusok népe

Az ősidőkből úgy dereng, Nimród valahol a mai Szudánban (környékén) született és ily módon a kusitáknak, akik Nimród szülő-népeként (?) szerepelnek, van valami közük a kicsit barna bőrű, göndör-hajú etiópokhoz. Ez a kezdet, mert Nimród azután bevonult Sumérba és Asszíriába is (élete nagy részét Mezopotámiában élte le). Amikor a régi világgal együtt Nimród kultúrhéroszként elbukott, akkor először Eviláth földjére menekült. Talán itt jött létre az a földönkívüli kapcsolat, amely a magyarok és Nimród között mind a mai napig fennáll, dacára az összes romboló erők azóta is folyó sok ezer éves tevékenységének. Nimród egy régi világ utolsó óriása volt, a világtörténelem örökre létező időtlen pillanatában, aki az örök most és az örök jelen pillanatát képviselte akkor itt a Földön, de azóta is mitikus csillagközi menedék-helyén, az Orion-csillagképben. Ajándékként/örokségként hagyta hátra az intuíciót, a megérzést, a mitológikus-archaikus látást, a misztikusok teljes szabadságát.

A világelső király, a toronyépítő, a naplelkű, csillagszemű óriás-király utoljára bevetve metamorfikus képességét ő maga változott csodaszarvassá két legkedvesebb gyermekével, Hunorral és Magorral űzött közös vadászat alkalmával, amiről a Táreh-i Ungürüsz tudósít. Ekkor hal meg igazán Nimród fiai és a Föld számára, ekkor történik mitikus égbe menekülése, mikor minden tudásával egyetemben az égbe távozott. És onnantól nagy vadászként az égből figyeli, és ha nagy veszedelem támad, onnan segíti hűséges népét. Itt a Földön is hagyott azonban maga helyett egy sárkányfarkú csoda-kakast, azt az öreg vak-kakast a hátsó-udvarban, amely se nem jó, se nem rossz, pont középen áll. De ha eljön az idő, a kiválasztott pillanat, ez a kakas ugyanúgy rikoltani fog, hogy ébredjetek magyarok.

Hunor és Magor ezt követően öt évig a világtól teljesen elzárva és minden világi hívságról lemondva töltötték az időt, hogy apjuk eltávozását fel tudják dolgozni. Nimród révén a mágusok a magyarok igazi ősei, akik a médek egyik törzsét képezték.. Ez a hagyomány a Bibliától részben független (gyakorlatilag a közelmúltig ősmeseként és archaikus népi verbális hagyományként maradt fenn.) A verbális népi őshagyományban megjelennek olyan elemek, amelyek a Bibliában nem szerepelnek (pld.: Thana, Etana). Etana volt a Vízözön utáni idők legismertebb sumér királya Kis városából (fia neve:Balich, Bal, Bel, Belus). Etana a népek pásztora volt, aki több városállam felett uralkodott. A magyar geszták tehát nemcsak a Bibliából merítettek, hanem az autentikus magyar őshagyományokból is. Ilyen az Ankissza (Nimród felesége) sumér név is.[i]

Amúgy maga Nimród - egyes kutatások szerint - az Ószövetségbe utólag került be. A Biblia megemlíti a nagy királyt, de feltűnően szűkszavú vele kapcsolatban. A Bábel-tornya körüli eseményeket elmondja, de nem kapcsolja össze Nimróddal (a kapcsolatról más forrásokból tudunk). A „nagy vadász vala az Úr elött” egy olyan cím lehetett, amit az Ábrahám vérvonalát előtérbe állítani szándékozó szerkesztők már nem tudtak visszavonni.

Az ősvilág ezen kitartott  legutolsó hangja azóta szól bennünk egészen mélyen…

Források

Ugyanaz, mint:

murcielago.blog.hu/2011/01/30/spiritualis_nezetek_az_osidokrol_ii_nephilim_kiralysagok -nál, + :

Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje

tudos.virtus.hu/ - Őrtűz

www.mariaorszaga.hu/index.php - Grandpierre Attila

tengri.gportal.hu/gindex.php - Grandpierre Attila

Végül annak,akit érdekel, hogyan tárgyalják a gesztáink, valamint hivatalos/akadémiai történészeink a Nimród-kérdést, ajánlom a köv. áttekintést: http://kkbk.blog.hu/2009/08/13/menrot_1_resz - Buzgómócsing