Nem bántalak, jó szíved van,
nézd karmom is visszahúztam,
egyet gondolunk mi ketten,
vagyunk, mint két kentaur,
brutálisan élhetünk,
s félreállni is tudunk
Kép: Ferdinánd Khnopff (1858-1921)
Tudható, hogy Oidipusz története brutálisan szörnyű, s egyben szívbemarkoló. Bár a Théba-i szfinx –szel - aki tk. egy félig emberi szörnynek számíthatott – annyira jó viszonyba került, hogy elnyerte a hatalmat (ebből a jóviszonyból vezethető le Khnopff képe), ez a szövetség - Oidipusz részéről a hatalom akarása - az átok megtestesülése.
Már születésekor ismert volt (jóslat), hogy mit fog tenni, s bárhogy igyekezett ezt elkerülni, azt hajtotta végre. Megölte apját, anyjával hált, akitől négy gyermeke született. Anyja öngyilkos lett, ö vezeklésképpen megvakította magát és elhagyta a várost, két fia egymást ölte meg.
A görögöknél a sors, a végzet témájában az irgalom, a könyörületesség nem automatikusan járt ki a tévedő/átok alatt álló/elbukó hősnek (ahogy lényegében a többi vezető kultúrában sem egyébként). Mindenkinek meg kell értenie a sorsát, s ha kell, vezekelni is fog érte – üzeni nekünk Oidipusz.
