Modern petroglif
Küldj el, s ne hívj vissza most
Talán holnap sem, nem muszáj
Holnapután jégszikla leszek, de ne félj
Felejts el örökre, s aztán visszavárj
Kép:
Modern petroglif
Küldj el, s ne hívj vissza most
Talán holnap sem, nem muszáj
Holnapután jégszikla leszek, de ne félj
Felejts el örökre, s aztán visszavárj
Kép:
A szerző "Mi az ösztön?" c. írása elérhető a linkkel.
A kedvesség rátekintés a nem kedves világra. Mahatma Ghandi például (nemcsak forradalmár, hanem) kedves is volt India nyomorultjaival szemben. Vigaszt nem tud nyújtani, csak gyógy-balzsamot elgyötört testeknek és lelkeknek.
A kedvesség az, hogy megnyitod a szíved a másik előtt. Ő nincs egyedül, egy láthatatlan, melegítő fénysugárban együtt vagy vele. De nem veszed át a probléma-világát, abban nem közösködsz vele.
A kedvesség egy kicsit neutrális. Nem folysz bele az eseményekbe, nem akarsz befolyásolni, meghatározni. De a kedvesség álca sem, maszk sem, és póz sem - jóllehet gyakran használják ilyen célokra. Maga a kedvesség mindig valódi. Csak önmagát adja és semmi mást, ettől csodálatos.
A kedvességben mindig van (akár rejtetten) egy kevés kacérság. Én kedves vagyok veled és te felfigyelsz rám. A kedvesség tehát mégis egy kicsit aktív. Mégiscsak hat valamennyire a valóságra.
A kedvesség nem létállapot és nem érzelem (az sem biztos, hogy aki kedves, az empatikus is). Ha kedves vagy lehet, hogy nem is érzed. Nem tudsz róla, hogy sugárzol, azt hiszed, hogy ez természetes (pedig-...az).
A kedvesség tehát a valóság elfogadásának egy módja.
Így láttam én, amikor kedves emberekkel találkoztam.
Kiegészítés:
(Ja, igen: habitus és tulajdonság is.)
Akiane Kramarik (1994-) festő-gyermekzseni festménye.
Álmomban már láttalak,
Néztem szemed sugarát,
Mint mikor az ember mély tóba néz,
Hol madár nem repül, sem szél nem jár,
S a víz mélye visszanéz
Azt mondod: lassan,
De hisz oly lassú az árapály,
A tetőpont gyors csak, egy pillanat,
Ám nincsen még itt, csak az ár sodor,
S viszi hajónkat egyre távolabb
(in memoriam A. E.*)
A várkastély úrnője magában mosolyog:
Megszőttem, fontam, varrógépet javítottam,
Kicsit adtam, kicsit kaptam, ó bohém világ,
S a várfalon felnyílik egy ablak, s mögötte
áll a fekete szépség, és hangosan kacag
*
http://mek.oszk.hu/00500/00588/html/
Dino Walls (1959-):"Intus" Dino's website: http://www.dinovalls.com/
Körbejáró órák pici házban, kicsi kerttel,
hamvas rét hátul, méhekkel
A Meglepett nem fél, csak riad,
Itt van immár az Őskívánat,
lopva jött, csendben, málha nélkül
Más már nem kell, csak ez, csak Ő,
hideg-gyémánt fényű Szerető
http://www.musicamoviles.com/NilNXEPDUdU/moroccan-men/
Hárfahang-palást ó lágyan takarjál,
ó, Uram, én miért maradtam árván
Harcot nem éltem, s fekszem kiterítve,
amit Te mondasz, az legyen örökre
Csontváry Kosztka Tivadar(1853-1919): Marokkói tanító
A géniusz
A géniusz független a személyes embertől, sokan ezt nem értik. Persze a szót használják átvitt értelemben, hasonlatként, pl. „a hadművészet géniusza” (zsenije) – ámbár itt is felmerül, hogy valóban csak a személyes tudatról volna-e szó?
Az ember szellemi típusa/karaktere, mint olyan megnyilvánulásában (imaginációjában) már nem mondható függetlennek a géniusztól, viszont különbözik egymástól, *a kérdés csak az: miben realizálódik, milyen módon nyilvánul meg?
Talán régiókban fogjuk keresni, talán társadalmakban és nemzetekben. Talán kultúrákban vagy civilizációkban. Ha szeretünk mítoszokról olvasni: archetípusokban vagy ainonokban fogjuk keresni, és így tovább. Hiszen a modern kor szülöttei vagyunk.., de hát.., ó.., szegény modern ember ennek a posztnak nem témája…
A rómaiak nem „vacakoltak” ennyit a géniusszal, ők földöntúli erőt, isteni lényt láttak a genius lociban, hatása a halandóra lehet jó, vagy rossz. Segítő-védő jó-szellem és démon is lehet.
A magyar
Hamvas egyáltalán nem kerülte meg, hogy foglalkozzon a magyar érzelmű alkotók számára szinte kötelező műfajjal, a „Mi a magyar?” kérdésben idézhető nemzetkarakterológiával/néplélekkel/népszellemmel. Egész könyvet szentelt a kérdésnek (Az öt géniusz), amely kérdést teljesen új módon ragadva meg, adta meg a választ. (Észak a „provincialitás” a Nyugat a „műveltség”, Délnyugat a történelemfölötti, archaikus derű, az Erdély „Bizánc”, Alföld az „eurázsiai sztyeppei nomádság” szellemének hatása alatt él.)
Amit sok magyarság-kutató és hamvas-kritikus nehezen emészt meg, az nyilván az Alföld típusa, a pusztai (vagy sztyeppei) örökség, a részben letelepült nagyállattartó nomadizálók szellemi leképződése. Hamvas nem értékelte a nomád keletieskedést , vagy keletieskedő nomadizálást, s nem fogadta el a magyarság ellenzéki és titáni vonásait sem, jóllehet mindent tudott rólunk az elveszett mitológiától a sírva vigadáson keresztül a jaaaj-cigányig bezárólag. Összességében és főleg lehetőségeiben és kihívásaiban ugyanakkor nagyon magasra értékelte a magyarságot, hiszen mint tartotta: az Európában megfigyelhető nyolc géniuszból csak itt találkozik ilyen sok, öt.
Hamvas a magyart az „idill” népének tartotta, nem „heroikus”-nak.** Most némileg előreszaladva, megítélésünk szerint, ahogyan azt A nomád című fejezetben megkíséreljük okkult megállapításokkal illusztrálni, a (nomád) népeknél az idilli csak látszólagos, az elleplező hatás miatt van. A sajátos transz-szerű tudatállapot, amit a végtelen puszta, a szünet nélküli mozgás és harc, a konkrétan ló hátán eltöltött élet, stb. előidéz, az az istenivel való közvetlen érintkezés érzetét okozza (mámor). Ez azonban nem fedhető fel az ellenség, a letelepült népek irányába, ellentmondana a vitalitásnak is. Hasonlóan az oppozícionizmus csak látszólag követő, reagáló jellegű, valójában kifinomult logisztikai és kémrendszer működését fedi. (Persze a nomádok ezen cselvetéses hadi fölénye csal a lovas hadviselés prímátusának végéig tartott, vagy esetleg addig se, ha a keresztény népek nagy nehezen összeszedték magukat…)
Ezt az Alföld-kérdést tehát érdemes kicsit jobban körüljárni, mivel úgy tűnik, enélkül az alapkérdés sem megfejthető. (Vagyis mi azzal védenénk Hamvast, ő csak az öt géniusz egyikéről írta a „testvérgyülölet” híressé-hirhedtté vált megállapításait… de a Mester kisétál a védelmünkből, mert a nemzeti büszkeség számára kellemetlen megállapításokkal más írásaiban is találkozunk…)
A honfoglalás körülményeit, idejét, stb.-t tekintve a fősodratú és az alternatív történet-szemlélet szinte mindenben eltér, utóbbit igencsak foglalkoztatja, hogy „Árpád népe” és a már a Kárpát-medencében élők hogyan viszonyultak egymáshoz létszámban-nyelvben-kultúrában? Egy racionális történelem-szemléletnek olyan magyarázó-elveket kellene kialakítania, amellyel nemcsak a magyar, hanem a bolgár és a finn etnogenezis is magyarázható, annak ellenére, hogy a végeredmény más és más.
Hamvas természetesen pontos az archaikus viszonyok ismeretében, ráadásul neki olyan levelező-társa és barátja is volt, mint Várkonyi Nándor. ***
Végeredményben az egész magyar kultúrát finoman áthatja, színezi, amit röviden pusztai örökségnek nevezünk. „Mert száznyolcz (108) nemzetségből áll a tiszta Magyarország, s nem többől, s ha tán hozzájok mások is csatlakoztak, azok idegenek, vagy foglyoktól eredtek.” zsongja fülünkbe a Krónika, a nemesi porták teli törökös arcú magyar urak képével, a poétikát kun-fajta nagy szemű legények skríbolják, stb.…
Most nem belemenve a történelmi részletekbe, értjük-e, hogy filozófiailag mit jelent ez az örökség, miért tűnik Hamvas itt oly szigorúnak?
Mindenesetre karakterológiai főművében nem az elcsépelt normatív karakterológiát rágta tovább, hogy milyen az ideál-tipikus, - vagy egy kicsit reálisabb - magyarságkép, hanem tk. egy modellt állított fel: hogy így lehet megfejteni…(Érdekes, bár ő ezt nyilván nem értékelte volna, kevés írásában került ilyen közel a fősodratú tudományos gondolkozáshoz, mint Az öt géniuszban. Ha a mai pc-s világban van még olyan tudományág, amely emberek közötti különbségek létrejövetelével foglalkozik, - vagy mer foglalkozni -, azokat szinte bizonyosan természetföldrajzi-élőhelyi különbségekből vezeti le, mégha a pontos mechanizmus tudós szemmel nem is olyan átlátható, mint a fogak izotóp-tartalma…)
A nomád
Természetesen minden magyar gyereket megismertetnek a turáni átokkal, vagy Attilával, az Isten ostorával. A magyarok nemhogy elfogadják múltjukat, de sokak szerint félig a múlt felé fordulva élnek. (Nincs is a magyarban folyamatos múlt, minek lenne, ha félig úgyis abban élnek…) Azt a hagyományunkat tanuljuk meg kiskorunkban, amely nem teszi könnyűvé később Hamvas, vagy akár a Védanta olvasását..
Kétségtelen, hogy a letelepült kultúrák nem értik a nomádokat, legalábbis a zsidó-keresztény világkorszakra ez eléggé jellemző. (Mi sem kedveljük az erőltetett aktualizálást, de a mai „poszt-modern” migráns-nomád jelenséget se tudjuk feldolgozni, igazából nem is értjük.) A régiek gyakran olvasták a szent iratokat, de ritkán idézték ezt a sort: „Legyen a vető olyanná, mint aki nem fog aratni; és ugyanígy a tőkét metsző olyanná, mint aki nem fogja a szőlőt szüretelni” (4 Ezra 16). A mai nemzedékek pedig a titánt a periódusos rendszer egyik elemének tartják.
Hamvas persze tovább lát, a titánt a mágiában elvarázsolt férfiként láttatja, akinek vétke a kevélység, azt hiszi, hogy a lét erő dolga, a világot zsákmánynak tekinti - de Hamvast különösebben nem érdekli a nomádság, vagy Attila király. Nem véletlen azonban szvsz, hogyha többet akarunk megtudni e tárgykörben, a világkorszak ellen-paradigmájához, a gnoszticizmushoz, ill. mai megjelenéseihez érdemes fordulnunk.****
Nem fogjuk tudni megérteni a nomád-kérdést az antropozófia megalapozója, Rudolf Steiner nélkül. Steiner szerint Attila hun népe rendelkezett a tisztánlátás (clairvoyance) képességével, jellemző volt rájuk az egységes – a nappali és éjjeli tudatra még el nem választott – tudatosság, a természet szellemeinek közvetlen látása és megélése, az okkult erőkkel való tudatos együttműködés.(Steiner ezen felismerését már egy másik témához kapcsolódva említettük: http://oskutatas.blogspot.hu/2011/01/utazasok-mult-melyebe-2-turanok.html )
Ahogy Baji Lázár Imre Ikonográf - Történelmi arcképcsarnok rejtett kontúrokkal c. tanulmányából kiderül az ezotéria összes korai nagy alakja (Blavatsky, Rudolf Steiner, Karl Heyer, stb.) az ősturánokat atlantiszi alfajnak tartották ugyan, és pozitív küldetésnek, hogy az ahrimáni megtestesülést képező Római Birodalmat Attila elősször eltörléssel megfenyegette, majd megkegyelmezett, mégis komor a látomásuk az ősturánokról:
„az általuk birtokolt erőket és képességeket, így az életerő fölötti uralmat a nagyravágyás, a mohóság és az önzés szolgálatába állították, és ez vezetett – a hiedelem szerint – Atlantisz katasztrófájához, és egyben a fenti képességek tiltásához és elítéléséhez. Mintha (az indoeurópaiak részéről) ez az ősiszonyat lobbanna lángra minden máglyában, és indiánt, szibériait, katart, bogumilt, manicheust irtó indulatban.” Nemcsak nem értik, iszonyodnak is, ez világos.
Az antropozófus-ezoterikus diskurzus azt állítja hogy Manu, az emberi fejlődés vezérlője erre a ősturáni mágikus ősbűnre reagált volna az emberi racionalitás képességének kifejlesztésével. Így helyettesítve a természetre és a természetfelettire hangolt intuíciót a racionális, kodifikált, logikai konstrukcióval. Az ős-sémik és indoeurópaiak azt adhatták csak, mi a lényegük, ahogy a nomád-ősturánok, vagy a védikus-indoárják is.
Az egykori nézetek ma újra felbukannak: , Jean-Marc Allemand idézi Guenont és az általa felfedezett mohamedán víziót a gonosz földrajzáról. Az ördög hét tornya, szerintük nemcsak Szudán, Niger, Szíria, Irak és Irán területére terjed ki, Turkesztán-Kazahsztánban, az Urálban és Észak-Szibériában is „ördögi influenciák” sugároznak, Nimród, a főniciaiak,a nomádista anarchizmus, és a feloldó arculatú sámánizmust képviselő szkíták, asszírok révén.
Szerintük ezen influenciák többek között harmonicizmust hoznak létre, ezáltal a vitalizmussal, indulatisággal, emocionalizmussal, enthuziazmussal, szentimentalizmussal együtt az elleplezni akaró szándék erőközpontját, illetve az oppozicionalizmust, azaz a mindig csak valamire reagáló, valami ellenében való, reaktív cselekvést támogató, vagyis a hamis és nem autonóm módon kialakított ellenségképek terjesztését szolgáló okkult erők fészkét.
Őrült beszéd, de van benne rendszer, csíra formában igazságokat is tartalmaz. Szívleljük meg amit lehet ebből, a túlzásokat felejtsük el. Talán segíteni fog minket ebben a brahmani Hamvas Béla.
---
Kicsit ilyen is tehát aranykori álmából felébreszthetetlen népünk, a méhes földjén élő, ahol mindennek egyszerre öt értelme, géniusza van, míg más, európai népeknek legföljebb kettőt-hármat kell összekapcsolniuk. Az öt géniusz miatt e hazában (a Hungarus-tudatú népek Kárpát-medencéjében) oly könnyű tehetségesnek születni. És ugyanilyen könnyű elveszni, mert ha a géniuszok egysége nem valósult meg, akkor a szülött már nem fog tudni különbséget tenni barát és ellenség között, nagyjait eltaszítja; története állandó testvérgyűlölet lészen, egy a világon páratlan őrület…..
Miénk mind az öt, az Alföldi is.
---
*Az emberek különbözősége látszólag evidens, azonban a filozófiában más a helyzet, nézzük Hamvas mit mond:
„Ha valaki minden alakot egybelát minden lényeggel, akkor a világ egész alakját egybelátja a világ lényegével – így támad az antik világban (Goethénél is) a felület, a felszín kultusza, – így támad az érzéki világban való öröm, amely végeredményben egyenlő az érzékfölötti és érzékmögötti örömmel. Ahogy egy a lényeg és a forma, ugyanúgy egy a természet és a természetfölötti. És ahogy az istenek formák, – a formák istenek. A valóság egyszersmind valóságfölötti – a világ magasabb világ – az élet átszellemített lét – a realitás magába foglalja a mithologiát és a természetben való élet ugyanakkor transzcendens, vagyis vallásos élet is.
** A heroikus nép harcias, lovagias, korlátolt, hódító, a szabadságát szüntelen tevékenységben éli meg, s ennek megfelelően, nagy története van, ő a „ksatrija”. Ha mindene megvan, akkor sincs semmije.
Az idilli nép ezzel szemben többre becsüli a békét, a családiasságot, a nyugalmat, így érzi magát szabadnak, a történetre nem tart igényt. Léttartalma az aranykori hagyomány; ha nincstelen, akkor is megvan mindene, mert átengedi magát az erők teltségének.
A magyar is idilli nép, - mondja Hamvas - ezért nem volt hódító, békéjét védte, s harcait keserűnek érezte, ámde mégsem él az aranykori hagyományban, mert szava a nem (Czakó Gábor szótára alapján). –Ez utóbbii „nem”-et Hamvas szerintem úgy érti, hogy bár vágyódik az Aranykorba, azért mitsem tesz. Lehet ezt úgy is megfogalmazni, hogy az újdonságra először nemet mond, irodalmiasabban ímigyen szól: „Ej, ráérünk arra még!” Ez azonban konzervatívizmus, ami ugyan a tradícionistákat nem zavarja (, sőt), de a magyarság túlnyomó része nem konzervatív. Ezért nem jók a normatív karakterológiák.
Másrészt a „heroikus” lehet, hogy jellemzőbb a magyarokra, csak ez egy kicsit furcsa heroizmus: a jégeső veri a szőlőt, mire a paraszt felkapja husángját, s nekiáll csépelni szőlejét ő is, s felkiált, „Meglásd Uram, mire megyünk mi ketten!” Ez „heroikus”, tevőleges, harcias és egyben korlátolt cselekedet Istók részéről, aminek hátterében az a feltevés van, hogy Istók valamiféleképpen az Isten szintjén áll. Mi tudjuk, hogy ez butaság, de ő nem, mert elragadja valamiféle mámor..(Ezt kíséreljük meg A nomád c. fejezetben megvilágítani.)
Mi is úgy véljük egyébként, a karaktervonások egy skálán elhelyezhető tulajdonságokból állnak össze, ahol egyik végpont a harmonikus megnyilvánulásé, a másik a diszharmonikusé. Bár Hamvas nem kedvelte Ady művészetét párhuzamot lehet vonni közöttük, hogy magyarságszeretetük és a kivételes hitelességük egyaránt és magas szinten lobogott bennük. (Hamvas magyar-érzelmű volta mellett Horváth Róbert számos érvet hoz fel, link a Források közt.)
***Várkonyi Nándor (1896-75) nagyon sokban párhuzama Hamvasnak. Felfogásuk metafizikáról, tradícionizmusról, beavatásról, a Szellemről, stb. nagyon rokon.
Mindketten az archaikus embert kutatták, annak aranykori, istennel harmóniában álló formájában.” Várkonyi szerint "Az ember unikum az élők világában, a természet egyszeri műve, a Biblia nyelvén: külön teremtésé" Az ember tehát magányos, paradox tünemény ("őskövület") az élők világában. Benne a lélek, a szellem, a test kölcsönösségben vannak egymással, de kötelékük laza, s az ember tragédiáját az okozza, hogy ezek közül bármelyik egyeduralomra törhet.” (Dines Ottó) És még rengeteg a párhuzam.
Legnagyobb különbség közöttük az, hogy Várkonyi kora tudományának is meg akart felelni, míg Hamvas nem, ő váteszi típusú íróként tudatosan a személyességet választotta.
A két világháború között Hamvassal és Kodolányi Jánossal (1899-69)együtt ők alkották a nagy szellemi triászt, műveiknek szabad, csonkítatlan megjelenése azonban csak 1989 után vált lehetségessé.
****Még egy könyv megemlítése fontos itt, és külön érdekesség , hogy szerzőle az ízig-vérig modern és liberális (ismét az ellen-paradigma?...) Jacques Attali, több érdekes megállapítást tett valaha nomád hagyományokkal rendelkező népekről. Sajnos pontosan idézni nem tudom, aki kölcsönkérte, nem hozta vissza, de emlékezetem szerint a magyarokkal kapcsolatban két dolgot emelt ki: erős idividualizmus és hihetetlenül kiterjedt kapcsolati háló jellemzi őket (minket) egyszerre. Hát nem ezt mondja más nézőpontból Hamvas is? A realizálás mindig individuális, különböző, de összességében egy az Abszolútummal, - amit itt a materiális szövegkörnyezet miatt kapcsolati hálónak nevez J. A. A hálószerkezet még valami többletet is jelez, hiszen különlegesen erős és ellenálló.
Források:
http://mek.oszk.hu/04000/04082/04082.htm#0
http://www.okotaj.hu/szamok/31-32/ot31-04.htm
http://www.istenivaros.hu/roberthorvath/hamvaspoliteia.html
http://www.hamvasbela.org/p/szoveggyujtemeny.html
A hamvasi életmű iránt mélyebben érdeklődők itt impozáns linkgyűjteményt találnak. Érdekes, hogy ezer oldalas monográfia nincs benne, viszont kettő Hamvast lényegében azonosan értékelő szerző sem…
magyarnemzetikormany.com/pi-klub/downloads.php?cat_id=2&file_id=53
A nomád-kérdés iránt érdeklődők számára ajánlható mű kezdő 40 oldalán a szerző „barbárok” és a „civilizáltak” jellemzői közötti kapcsolat átértékelésének szükségszerűségére hoz fel számos meggyőző racionális érvet.
Jean-François Millet (1814-1875)
A lélek
A lélek nemcsak szubsztancia, hanem egyetlen valóság is, egyetemes, isteni eredetű, ez pedig az éber Átman-lélek. Ez a lélek soha nem változik, nem megnyilvánult az egyetemes lélek, az örök lélek, a világlélek, az Átman, a halhatatlan isteni én, a nagy Én, az egyetlen szubsztancia, az ember igazi énje..
A kinyilatkoztatás csak a lélekről és a lélek varázslatairól szól, és minden egyéb erre vonatkozó tanítás már nem a kinyilatkoztatás része, nem sruti, hanem csak "emlékezetes hagyomány" (szmriti), és ezért másodrendű.
A lélekből keletkező, változó, mulandó varázslat, a májá, a "valami", a "nem-lélek" teremtése és keletkezése megmagyarázhatatlan titok. Az Átman-lelket a kis én, az átmá csak akkor éri el, ha a káprázatból, a májából aszkézis és meditáció útján, de legfőképpen éberség révén felismeri, hogy az egyetemes Én és az egyéni én nem kettő, hanem Egy. Az egyetemes lélekkel szemben az egyéni lélek folyamatában nézve a természetbe zuhant és teremtett, első lélektől az utolsó lélekig folyton változó és sokféle formában él. Ennek a léleknek nem tulajdonságai vannak (nem is lehetnek, hiszen Egy), hanem immaginációja.
Az immaginációban a lélek azzá alakul át, amit megkíván. Vagyis ami ezzel ekvivalens: „ amit megcsodál, azzá is, amitől fél, azzá is, amit szeret, azzá is, amitől irtózik, amit gyűlöl, amitől menekül, amire sóvárog, amit remél, amiben hisz, ami ellen tiltakozik.” Varázslat ez a javából, mivel közben a lélek teljesen szabad. : "a lélek teljesen, korlátlanul, végzetesen szabad, - mondja Hamvas - és azt teszi magával, amit akar, és az történik vele, amit elhatároz".
A planetáris sorsból a lelket ki kell szakítani, ez a beavatás. a beavatás persze nem tanít, hanem visszavezet az ősállapotba.
A kereszténység
Hamvas a kereszténység belső tartalmáról, tanításáról szinte soha nem írt, és a kereszténységet csak mint osztatlan egészet kezelte –ami annál is különösebb, mert a kereszténységet a tradíció betetőzésének, sőt bizonyos értelemben meghaladásának tekintette. Noha Hamvas nominálisan a kereszténység mellett döntött, döntése tulajdonképpeni tartalma mégis a tradíció volt. Hamvas kereszténynek vallotta magát, s ahányszor a kereszténység és a tradíció közötti válaszút előtt állt, mindig az előbbit választotta – lénye és tudása mégis a tradíció felé vonzotta.
A „transzparens egzisztencia” motívumával a Scientia Sacra 1996-ban megjelent „A kereszténység” alcímet viselő II .részében találkozunk, először „Az evangélium és a levelek” c. fejezetben. – írja Földényi László.
Hamvas nem egzisztencialista volt, hanem prófétikus Látó (sokan tévesen vallásfilozófusnak tartják: egyáltalán nem volt az)..* Olyan próféta volt, aki nem bizonyít és érvel, hanem az embert legégetőbb kérdésében érinti meg, megszólítja és válaszadásra kényszeríti. De lehet-e a korruptságról az élet által korrumpáltakat megszólítani?
A zseni, a transzparens egzisztencia megteheti, Jézus is megtette. Aki gyakorolja a a létezés fedetlenségét és nyitottságát, azaz a homályaitól megtisztított, »átvilágított« életrendet. A műveltség, a térben és időben szétszórt hagyomány hiteles egzisztencia nélkül feldolgozatlan és emészthetetlen teher.
A Transzparens egzisztencia (mint párja, az univerzális orientáció is) azonban szerintünk nem a hagyományhoz kapcsolódó fogalmak és a hamvasi életműben elég későiek. Mint tudjuk Hamvasnál a lélek szomjúhozza az abszolútumot, Buji kifejezésével „nem képes jóllakni mégoly magasrendű tanításokkal sem, hanem csak piétással.”. Az Isten szeretete, amit a keresztények sem értenek, csak megélni tudnak, meglátásunk szerint elegendő volt sok keresztény számára: szeretet/kegyelem/megváltás ez a gondolatkör betöltötte életüket (Felhívnánk a figyelmet posztnyitó képünkre is.) Lehettek valaha ilyen emberek, akik nap mint nap jobban figyeltek Krisztusra, mint családjuk tagjaira. Számukra valóságosabb volt az Emberfia a Valóságnál is.
Nem gondolnánk, hogy igényük lett volna spirituális realizációra, a keresztény beavatás metodologiájára. Abban viszont igaza van Bujinak, hogy Hamvas azért leírhatta volna ezt, mint a létezés hiteles szövegének egy részletét. Úgy gondoljuk viszont, hogy ebben az is akadályozta, hogy a kereszténység – jóllehet keleti gyökerekkel rendelkezett – kivételes volt abban, hogy különösen a Pál-i kiigazítással, keleties kiegyensúlyozás nélküli, dinamikusan valamire irányuló vallássá változott. Nem elsősorban az evangéliuomak meghamisításáról van szerintünk szó, hiszen nincs okunk feltételezni, hogy lettek volna hamisítás nélküli szent könyvek. Hanem arról, hogy minőségileg volt eltérő a többi vallástól.
Ugyanakkor Hamvas abszolút kérlelhetetlen volt a korruptsággal szemben. Aki képes volt „elhajítani” az Északi Koronát, a nyugati kultúrát ksatrijástul, mindenestül, tudatosan nem fogadta el a korai Egyház gnózistalanítását, mivel abban nemcsak a misztika kiselejtezését, az élő hagyomány élő jellegének megszüntetését, végső soron a szellem elreteszelését látta, de a modernitás későbbi, végső győzelmét is. Valahol írja: a kidobott gnózis bosszúját modernitásnak nevezzük.
Buji azzal védekezik, hogy így az Egyház el tudta odázni, amit nem volt ereje megakadályozni, de Hamvas szerint ezt sem az iszlám (szufi), sem a zsidó vallás (kabbala) nem vállalta volna fel. Igaz, azt ő maga (mármint Buji) is elismeri, hogy „A modernség ugyanis, noha vannak pre-keresztény – görög és római – gyökerei, jellegzetesen poszt-keresztény jelenség, és elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nem-keresztény vallás talaján bontakozzék ki.” Végső soron Hamvas is ezt állítja.**
----
Hamvas többször visszatér arra a misztikus gondolatra, láthatóan foglalkoztatta, hogy amikor az ember legközelebb kerül Istenéhez, akkor közeledik leggyorsabban felé a Sátán. Ez a gondolat viszont a hagyományhoz köthető, a hagyomány sorsa, hogy elvesszen. Igaz mi transzparenssé válhatunk, de ez már személyes üdvtörténet.
----
*A poszt megírása után találkoztam Czakó Gábor hasonló felfogásával: Hamvas „Próféta. Nem író - aminek általában nevezte magát, még kevésbé vallás- vagy kultúrtörténész. Próféta….Üt, perzsel, vág a szava. Lám, a prófétánál kellemetlenebb alak nincsen. Nem elég, hogy örökös, eksztatikus istenszerelemben lobog, de ezt minduntalan világgá kiáltja, és lankadatlanul hajtogatja: ébresztő! Zsákutca! Tessék megfordulni!”
http://mek.oszk.hu/04000/04082/04082.htm#0
**Buji Ferenc Hamvas megfejtését egészen a pszichologizálásig viszi végig: pszichológiában oldja fel, azt amit Hamvas „szellemben koldusok”-ként emleget (vagy szokták lelki szegényekként is emlegetni).
„Ugyanis bármennyire is emelkedett az idill, bár- mennyire is áthatják az életfeletti erői, mégiscsak az élet körén belül valósul meg. Az idillizmus valamilyen értelemben és fokon mindig életpártiság, evilágiság, s egy mégoly emelkedett evilágiság sem több szakrális hedonizmusnál (vö. A bor filozófiája). És éppen ez a fajta szubtilis evilágiság, emelkedett életszeretet az, amely Hamvas számára nem volt összeegyeztethető a kereszténység tulajdonképpeni tartalmával, akár történelmi formáiban vesszük azt, akár eredeti, evangéliumi változatában. Az idill és a vele rokon normalitás, amit Hamvas a maga sajátosan értelmezett kereszténységével társított, valóban mindenki számára hozzáférhető – legalábbis elvileg –, mert nem kapcsolódik semmiféle teljesítményhez. Ezzel szemben viszont az Emberfia felfogásában az idillizmus helyét egy nagyon is kemény, az élet- szeretetnek még a legmagasabb formáival is szakító radikalizmus foglalja el.”
Ezek mindenképpen mély gondolatok. Magunk részéről is éreztünk hasonlókat Hamvast olvasgatva: tagadhatatlanul néha frivolnak, mondénnak tartva a Hamvas-i szöveget. De ezt mi sajátos szellemi fölényéből gondoltuk levezethetőnek. A magyar zseni-sors elképesztő életpályájából adódó felül nem múlható könyedségből…
Források:
1.) Buji Ferenc: A görögségtől a kereszténységig
http://www.szepo.com/cikk/buji_ferenc_a_gorogsegtl_a_keresztenysegig/
2.)Darabos Pál: Hamvas Béla "psychologia vera"-ja
http://www.okotaj.hu/szamok/39-40/ot39-05.htm
Abandoned Library (géppel nem olvasható szerzőjű fájl)
Az intuíció sokféle lehet, kezdve attól, hogy az anya valami sugallat hatására berohan a szobába, amikor már gyermeke a párkányon áll; egészen a misztikus intuíciókig. Biztosan nem intuitív, ami tudatos, sőt a dolog úgy áll, hogy a tudati működés könnyen el tudja nyomni az intuíciót, akár saját magát feltüntetve annak. A tudat, ez a színes, sokoldalú játékos könnyedén „be tudja bizonyítani” magának, hogy az „intuíciók” tévesek is lehetnek (lásd pl. az agy kül. téves becslő eljárásait).
Gyertek, még esik, ám egyre derül
te nem figyeltél, de jól láttalak
zuhog mégis…nézz meg jobban
(Kép: Star Wars)
Gyertek, még esik, ám egyre derül
te nem figyeltél, de jól láttalak
zuhog mégis…nézz meg jobban
Gyertek, még esik, ám egyre derül
te nem figyeltél, de jól láttalak
zuhog mégis…nézz meg jobban
(Kép: https://www.facebook.com/zsolo.karpi )
Üdvözlégy, Istennek szent angyala, tekintetes fejedelem, én hű örizőm s gondviselőm, üdvözlégy; örülök, hogy neked az Isten oly nagy méltóságot adott és ő szent malasztjával megszentelt, melyben mindenekelőtt megboldogulni, állhatatosan megmaradtál. Hálákat adok a mindenható Istennek a teveled tett nagy jótéteményeiért; teneked pedig azért, hogy nekem, háládatlan embernek ennyi esztendeig és sokképen hiven és kegyelmesen szolgálsz, és mind lelkem üdvösségére mind testem egészségére gondot viselsz. Ma is neked ajánlom magamat, testemet és lelkemet, elmémet, értelmemet és akaratomat, s minden érzékenységeimet, hogy engem őrizz, vezérelj s támogass, tisztíts, világosits s tökéletessé tégy ugy, hogy minden jókkal általad betelvén, Isten malasztjában halálom órájáig álhatatosan megmaradjak, és azután veled együtt ő szent felségét szinről szinre láthassam és örökké áldhassam. Amen
(Forrás: Jó Illatú Kis Rózsáskert, melyben sok szép Imádságok és Énekek találtatnak….Bp.,1888) http://issuu.com/szasz_andras/docs/egbe_szallo..._belivek/25
Kép: ShamanSoulStudioshttp://shamansoulstudios.deviantart.com/art/Camael-Angel-of-Aries-185616142
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Reményik Sándor: Istenarc
(részlet)
Kép: Johfra Bosschart
http://www.myastrologybook.com/Johfra-Bosschart-Capricorn.htm
Óh, te legdélcegebb angyal, és legtudósabb!
Megcsalt isten, kinek himnusszal nem adóznak:
Óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Száműzés hercege, te bántott, büszke úr,
kinek levert erőd mindegyre megujul,
Óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Titkok királya te, és mindenek tudója!
te, földi bánatok bizalmas gyógyitója,
Óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Charles Baudelaire: A Sátán litániája
(részlet)
Veled, ha bírtad
Ha láttad, s kívántad
Ha bántad, mikor jó volt
Mikor vágy volt, mikor kár volt
Szentigaz az ábránd rólad
(Spirituális nézetek az ősidőkről)
Ó, bukott angyal-sereg,
bánatosak, fényesek,
olvadt testű mécsesek
síri fényei;
búsak, érzéketlenek,
mint harangok, csengenek,
rab visszhangok, fény-jelek
tükörképei.
Félig-szunnyadó szemek,
gyöngédek, szerelmesek,
könnyű ködben fürdenek -
arcuk olyan finom.
Konsztantyin Dmitrijevics Balmont (1867-1942)
(részlet)
Kép: http://kiram.wordpress.com/2008/11/01/una-imagen-y-mil-palabras/
Az első vér, ha hagytad,
ha látod, hogy csordul,
hogy rubint palástú éjjel
reggelre ébred,
Tiéd a közös áldozat
Kép:FateDecider
http://fatedecider.deviantart.com/art/First-Blood-350691216
- És nem vettek észre semmit….* 1 -
(Spirituális nézetek az ősidőkről)
Szellemlények?
Ha valami biztosan nem kerül elő az alapfokú biblia-szemináriumokon, az a nephilim-kérdés (Istenek fiai/Istennők fiai/bnei HaElohim – áll a Bibliában szó szerint).
A Biblia szerint tehát léteznek ezek a lények. A modern keresztény ember csak szellemi lényként tudja elképzelni őket, akiknek azért lehetőségük van emberi, fizikai testben megjelenni, quasi kísértetként. Bár a biblia-magyarázók általában tagadják, hogy kísértet lenne, mégis: nem valódi embernek tartják őket, akit nem lehet megkülönböztetni a valóditól (vagyis kísértet…). De miért ragaszkodik a modern keresztény ahhoz, hogy ezen entitásokat szellemi lényként képzelje el, mikor az üdvtörténetben ő saját magát, és Jézust is csak testi valójában tudja feltételezni (mármint a Földön)? Persze nem tudjuk a választ.
Az nephilek szellemi lényként történő felfogása a nemtelen angyalon keresztül (a szellemvilágban nincs nem, szex és házasság) kérdéseket vet fel, hiszen emberi alakban már van nemük…
Patrick Heron szerint a nephilimként említett lények „szellememberek” voltak, akik különböztek a földi hús-vér emberektöl. Nyilvánvalóan nem voltak alárendelve a fizika ismert törvényszerűségeinek, át tudtak menni a falon, szabadon közlekedtek az égitestek és a Föld között. A szellemembereknek nem okozott gondot, hogy gyönyörű külsejű, kivételes tudású és rendkívüli szexuális képességekkel rendelkező fiatal férfiként mutatkozzanak meg. Erről az apokrif Énok könyve részletesen ír. Akit kiszemeltek maguknak, ellenállhatatlanul az igézetük alá került.
Elkerülendő a szellemi lény-kisértet problématika ingoványát a továbbiakban egyszerűen abból indulunk ki, hogy valóban voltak olyan entitások, akik lejöttek a Földre – a 3 tér+1idő dimenzióba-, és tényleges szexuális viszonyt alakítottak ki az emberek leányaival, amely kapcsolatból az antik világ óriásai jöttek létre.
Létezik e nephil-hatás?
„Abban az időben, amikor az istenek fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még ezután is – nephilek éltek a földön. Ők azok, akik ősidőktől fogva hatalmasak voltak – a sém népe (Ter. 6:1-4 , Sitchin fordítása).*2
A Bibliában (Ádámon kívül*3) Isten több fiáról lehet olvasni, ezeket ma angyaloknak, vagy bukott angyaloknak (démon) nevezik. Amikor a Biblia részletezi az angyalok feladatait, akkor őrző/felvigyázó tevékenység látszik a legősibb szövegekben, mai értelmezésben pedig hírnök-szerep (mármint Isten hírnöke, követe).
A nephilim nem óriásokat jelent (csak a leszármazottaik, a nephidem voltak óriások néhény generáción keresztül), hanem földi nőkkel szeretkező istenek fiait, azaz „bukott angyalok”at. (Gardner/Sitchin: A nephilim azt jelenti:”akik lebuktak”, „akik alászálltak” vagy „akik levettettek” ) *4
Énokot (mai fogalmak szerint feltehetően, mint felperest) meghallgathatták a vízözön előtti nagy nephidem-eljo*5 háború kapcsán. (Tudjuk, hogy a patriarchák közül csak Énok és Noé találkozott az Istennel.) A naphidem-et mai értelmezések teljesen elfajult korcs szörnyetegeknek tartják, akik gyakorlatilag kiirtották az eljo népet, miközben a nephilek sikertelenül próbálták visszatartani fiaikat. Kannibalizmus,a Föld élővilágának általános leromlása következett be. Miután sok generáció eltelt a fajkeveredés kezdete óta, maga az eljo nép (akik Noéig az emberiség volt) is teljesen kevert lett.
A Biblia a régi idők hőseinek, híres-neveseinek nevezi őket, de itt a hős jelzőt nem a pozitív értelmében kell venni. Inkább olyan értelemben, hogy brutalitásuknál és hatalmas testi erejüknél fogva az átlagemberekhez képest valóban győzhetetlen bajnokok voltak. Viszont teljesen felborították a biológiai egyensúlyt, tönkretették a környezetet, vele a táplálékláncot, és lerombolták a természet egyensúlyát, a szellemi rontásról nem is beszélve.
Ez hát a valós eredete az ókori legendák kentaurjainak, minotauruszainak, szörnyeinek és titánjainak, akik az "istenek fiai" voltak. Így valóban, illetve a szó szoros értelmében kell venni azt, hogy minden test megromlott, és az egész élővilágra kihatott a romlás valamilyen fokon.
Valóban kipusztultak a Vigyázók leszármazottai?
Járek (Énok apja) idején a Mindenható már fogságba vetette a lázadó angyalokat (azok vezetőit?), de ez láthatóan kevés volt a megoldáshoz, mivel a genetikai elfajulást nem tudta orvosolni. Úgy tűnik, a hibridek genetikai értelemben nem voltak képesek stabilizálódni („akik közül egy sem volt egyforma”).
Ennek az egész genetikai buktának végérvényesen a vízözön vetett véget. Az emberek és más élőlények mellett négyszázkilencezer óriás is elpusztult (Báruk szerint, aki Jeremiás próféta írnoka és társa volt). Részint egymást irtották ki, részint jött a vízözön. A vízözön után újra megjelentek a nephilek, de sokkal gracilizáltabb formában. A vízözönnek is lehettek esetleg túlélői, ugyanakkor az óriás-növekedés a Földön nem optimális az ember számára, ezért az ezt okozó génkombinációk előbb-utóbb kiszelektálódnak a populációból.Az istenek fiai újra a Földre kellett, hogy látogassanak.
Mint arra többen rámutattak, a Noé-történetben nem lehet nem észrevenni a genetikai szálat: minden fajból néhány példány, az emberből 8 fő elég lehet a genetikai program újratervezéséhez. Ez úgy tűnik elég sikeres lett, annak ellenére (vagy annak köszönhetően?), hogy a nephilek újra gént adtak a közös vállalkozásba („A királyság újra alászállt az égből”). Ez utóbbi „berontáskor” a nephilek már nem is lettek bebörtönözve, elvileg lehet még most is hatásuk az emberiség történelmére.
A Biblia az újra megjelenő óriásokra (vagy nephidemre) mint Kánaán-i és Moab-i népekre, ill. filiszteusokra utal: (kananeusok, refaimiták, emeusok, anakimek, szamszummiták, emkiták, enakiták, stb.) Az ő - most már emberek által történő - kiirtásukat valószínűleg eltúlozza a Biblia. Az óriás növekedést és a jelenleginél jóval hosszabb életkort okozó génkombinációk ugyanis természetes szelekció révén is eltűnnek a populációból.
Befejezés...?
Akárhogyis értékeljük mindezeket, a nephil-hatás azt erősítette tovább sok hiba és úttévesztés ellenére, hogy az ember nem a Földről származik, és igazi otthonunk Isten mellett van, vagy legalábbis a tiszta Szellem egy nem fizikai, paradicsomi birodalma. A Föld egyfajta játszótér, ahol szabadon megtapasztalhatjuk a hús összes örömét, feltéve, hogy felfogjuk, hogy egy nagyobb dimenzió-számú Univerzum holografikus kivetülései vagyunk.
Nyilvánvaló, hogy a spirituális evolúció valamiféle ösvényén haladunk. Ténylegesen egy sámán utazáson veszünk részt, csupán még esetlen gyermekek vagyunk, akik a szent dolgok képzett kezelőjévé igyekszünk válni. Tanuljuk, hogyan kezeljük a képlékenységet, ami a Világmindenség szerves része, ahol az elme és a valóság egy kontinuum (folytonosság).
Terence McKenna így ír: a lélek létezésének felismerése pillanatáról apokaliptikus képességeinek kibontásáig nagyjából 50 ezer év telik el. Kétségtelenül e krízis utolsó történelmi pillanataihoz értünk — jelenlegi egyetemes, mindenre kiterjedő krízisünk magában foglalja a történelem, az idő és a tér végét, és az oly régóta megálmodott győzelmet a halál fölött. Ténylegesen közelítünk a bolygó élővilágának lehetséges legnagyobb eseményéhez - az élet kiszabadításához az öntudatlan Anyag sötét bábjából…
------
Bár az is lehet, a jövőben még vár ránk egy vízválasztó, amely különösen súlyos lesz, mivel a nephil-elemet az emberiség minden erővel megpróbálta kivetni magából, igaz nem járt teljes sikerrel…
*1 „És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta, akképen lesz az ember Fiának eljövetelekor is.” . Mt. 24,37-44
*2 A nephil, nephilem nevet pedig szokták használni a leszármazottakra, a hibrid, „óriás” lényekre is, összefoglalóan megnevezve így a nephileket és leszármazottaikat.
A sumérok szentként tiszteltek egy rejtélyes dolgot, amit ők „álló tűzkőnek”, sem-an-nának neveztek. Ebből származik a manna, a szent kenyér is. Laurence Gardner: A Grál-királyok eredete, 150.o.
*3 A Bibliában az emberek közül Ádám, és akikben megtörténik az Istentől való újjászületés, azok mind Isten fiai,ez utóbbiak Krisztusban új szellemi teremtményekként válnak azzá.
*4 Nem minden biblia-magyarázó/fordító fogadja el a fizikai óriás-növekedés tényét, vannak, akik szerint átvitt értelemben hatalmaskodókról van szó, akik óriásnak képzelik magukat.
*5 Eljo a Homo sapiens sapiens megjelenése előtti, a nephilimtől teljesen hibridizált „előző” emberiség, amely több ok miatt gyakorlatilag kipusztult. Vannak szerzők, akik összefüggést látnak a Neandervölgyivel.
Kép: Giovanni Francesco Barbieri (Guercino) 1591-1666
Aldebaran hív, nem mehetek
kitépett szív helyén, űrt nem vihetek
mikor áradt a víz, akkor meghaltam
mégis vagyok még, inasoknak elég
nekik nem hazudhatok
tűzben nem oltalmazhatok
Kép: az Elchei nő, ibér mellszobor a Kr.e. 6.-5. szd.-ból.
Ó, te nagy fekete madár
ki közel is, távol is szálltál
hát idetelepedtél
az ölembe már
Mióta körözöl, mióta látsz
mióta mondod, hogy nincs tovább
és látod még mindig itt volt
tegnap és ma és tegnapelött
Még utoljára gondoskodott
engem nem ismert, csak fogadott
igyak én is az italából
egyek pedig az ebédjéből
Ezt a ruhát így varjad
azt a szőrmét körbe, ahogy kell
sosem jó az idő meghalni most
sosem jön el a perc, mikor minden letelt
Még mindig hívta, érinteni kívánt
testvért, szeretőt, gyereket
hiába most már az összes trükk
eljött a sötét űr, eljött az eszmélet
Még rebben a lelke, még hív, szólít
már rég nem élőket, nem ebben maradtak
nincs földi szó annyi munkára,mit ő végzett
nincs még egy, ki ennyit dolgozott
Ó madár, ki már mindent láttál
csukd be most szemed, hogy ne láss minket
ahogy anyám kezét csókolom, könnyben áztatom
s ne szólj erről senkinek
Ne szólj soha már senkinek
kit valóban jobban szeretett
sem annak, kit nálam is kevésbé
ne fájjon az igaz, ne fájjon a jó
Más filmet néz ő már, ahol főszereplő
ott nincsen bűn, se büntetés
kézfogót tartanak a göcsörtös újjak
és mindig tisztelni fogsz-e?
Aztán a gyerek, hol van, hol van
öngyújtó van a hasában
mindig tudunk mindent, örök a tudás
csak a test lemarad, amit vár: látomás
Már későn gondolsz erre
előbb jöttél volna rá
akkor nem lett volna baj
nem tetted, mégis remélsz?
kép: Dr. Varga József
http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=28841
tehát becsaptatok
tehát máshol jártok
de hát mit kívántok
és hát miért vagytok
kép: Dr. Varga József
Már mi nem bukhatunk lejjebb
mi lefelé van, sincs tovább
rossznak lenni, jónak lenni
oly-nagyon gyönyörű lenne
kép: Dr. Varga József
Varga József: Bukott angyal [Hirsch család]