HTML

Albi trópusai

Néha gondolkodom azon, hogy vajon a trópusok listája, ami az irodalomelmélet szerint "kőbevésett", hogyan kapcsolható össze sok mai, kedvtelésből, de művészi szándékkal létrehozott alkotással, a személyiség szuggesztív produktumaival. Egy persziflázs, egy kép-komment, stb. aligha elemezhető klasszikus módszerekkel, pedig az "ékesszóláshoz" van valami közük. Mindegy, már nem fogok irodalomelméletből sem doktorálni:) ...Azért az ember néha ír ilyeneket, tapasztalatból tudom.

Bejegyzések

Kategóriák

Linkblog

Friss topikok

Nyilatkozat. Kijelentjük, hogy teljes mértékben tiszteletben kívánjuk tartani az alkotáshoz fűződő jogokat. Csak a forrás megjelölésével, nem kereskedelmi céllal, egy pontosan körülhatárolt témájú szellemi utazás elmélyítése céljából vettünk kölcsön képeket. A jogtulajdonos kérésre ezeket töröljük. Kérjük, ezen nyilatkozatot egyúttal a kép tulajdonosa fogadja el a kölcsönvételhez történő utólagos hozzájárulásának megszerzésére irányuló kérelemnek.

Óda Ister leányához

2011.10.10. 15:27 murcielago

 

 

 

El nem enyésző volt a vágyunk

s arcomra ült ki tellíriumi fényetek,

ahogy szívünk egyszerre dobbant, kezem

érezve kezed.

 

S köröttünk a hyperboreusok

fehér arcú, csontnélküli, halk öregek,

tudnak mindent, mind a múltat, s vágyják,

várják istenüket.

 

Hatalmas a mosolygó tömeg

kik némán izzó szemmel isszák,

egy begördülő hattyúk vonta fogat

kisértetét.

 

Szemem elkapva mélyen a tiédbe fúrtam

mindent elvarázsló szelíd nimfám,

csókolva köszöntlek téged, ki ma

kettő déloszit vártál.

 

Apollón ekkor kísérte elénk a másik

főistent ciprus illatú sárga zekében,

a hold-fátyol övezte örökké szűz

vadűző Artemiszt.

 

Kit most sem szúrós szagú párduc,

sem rőt oroszlán nem követ,

kisérte őt aranyhajú Apollón

gesztenye illata.

 

Halkan mordult a hyperboreusoktól fehérlő mező,

kik az összes betegség és gyógyír titkát

már sokszáz éve tudják, eléjük járult

egyszerre két isten.

 

Isten nézi istennő társát, testvér a szűz testvért,

másik mintha húgként szeretné bátyját,

véle vadászva tölti el gyönyörűség

az egy nappal idősebbet.

 

Testvéröccse szelleme Egyiptom felé száll

látja arany palotában Ozíriszt és Íziszt már,

s fiukat, sólyomfejű Hóruszt Nap felé repülni

de a Nappal Apollón nem fog küzdeni.

 

Egymásnak estünk akkor este arámmal

boldogságot kettőzve magunknak,  Apollón

és Artemisz helyett is, hiszen

déloszi volnék én is.

 
 

 

 

A vers kapcsolódik:

http://murcielago.blog.hu/2010/11/16/spiritualis_nezetek_az_osidokrol_i_apollon_artemisz_es_a_hyperboreusok

Szólj hozzá!

Címkék: saját vers

A bejegyzés trackback címe:

http://murcielago.blog.hu/api/trackback/id/tr173291917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.