HTML

Albi trópusai

Néha gondolkodom azon, hogy vajon a trópusok listája, ami az irodalomelmélet szerint "kőbevésett", hogyan kapcsolható össze sok mai, kedvtelésből, de művészi szándékkal létrehozott alkotással, a személyiség szuggesztív produktumaival. Egy persziflázs, egy kép-komment, stb. aligha elemezhető klasszikus módszerekkel, pedig az "ékesszóláshoz" van valami közük. Mindegy, már nem fogok irodalomelméletből sem doktorálni:) ...Azért az ember néha ír ilyeneket, tapasztalatból tudom.

Bejegyzések

Kategóriák

Linkblog

Friss topikok

Nyilatkozat. Kijelentjük, hogy teljes mértékben tiszteletben kívánjuk tartani az alkotáshoz fűződő jogokat. Csak a forrás megjelölésével, nem kereskedelmi céllal, egy pontosan körülhatárolt témájú szellemi utazás elmélyítése céljából vettünk kölcsön képeket. A jogtulajdonos kérésre ezeket töröljük. Kérjük, ezen nyilatkozatot egyúttal a kép tulajdonosa fogadja el a kölcsönvételhez történő utólagos hozzájárulásának megszerzésére irányuló kérelemnek.

Spirituális nézetek az ősidőkről V. - Magyarország Holdkirályság

2011.08.17. 21:20 murcielago

 

A táj, hol egykoron a holdkultusz középpontja volt (Carrhae)...(A közvetlen jelenlét bizonyítékai egyre halványulnak és fogyatkoznak…)
 

 

"Oldalamon vagyon árdeli szép hold"

   - Kibővített vázlat -

 

Bevezető

 

„Mint az oroszoknak a magyarokról szóló honlapján olvashattuk régebben, Magyarországot a középkorban Holdkirályságnak is nevezték. Ez az állítás korrelál a magyar finnugorász történelem Árpád-meséivel, ahol is a "gyula" volt "holdkirály"-nak nevezve, a "kende" pedig "napkirály"-nak.” – írja az origó történelem fórumán (el)ismert blogger (MeaCulpa).
 

Vajon mit értettek Holdkirályság alatt azok a bizonyos középkoriak?
 

„Van e még arra halvány esély, hogy valamiképpen a modern ember visszaemlékezzen a kezdettől fogva emlékezetesre, és egy spirituális felismerés vagy kapcsolódás révén ismét rátaláljon a szentség ösvényére, közösséget kovácsolva azáltal, hogy felismeri a modern ember rettentő magányát és belső feszültségét, módszereket teremtve e belső hajótöröttség megszüntetésére, és olyan egyetemes törvényeket alkotva, melyek mezsgyéjén elindulhat egyfajta szellemi regeneráció, tradicionális restauráció...”? (sonek)
 

"A vallástörténész számára a szent minden megnyilvánulása jelentőségteljes; minden rítus, minden mítosz, minden hit vagy istenalak a szentség élményét tükrözi, következésképpen a lét, jelentés és igazság fogalmait hordozza. Mint másutt megjegyeztem, >nehéz elképzelni, hogyan működhetne az emberi szellem a nélkül a meggyőződés nélkül, hogy a világban van valami tagadhatatlanul valóságos; és lehetetlen elképzelnünk, hogyan jelenhetne meg a tudat anélkül, hogy jelentést tulajdonítana az emberi elhatározásoknak és tapasztalatoknak. A valóságos és jelentést hordozó világ szorosan kötődik a szentség felfedezéséhez, az emberi szellem megragadta a különbséget aközött, ami valóságosnak, hatékonynak, gazdagnak és jelentéssel bírónak mutatkozik, és aközött, ami e minőségekkel nem rendelkezik; vagyis a dolgok zűrzavaros és veszedelmes áradata, véletlenszerű és értelmetlen felbukkanása és eltűnése.< Összefoglalva, a "szent" a tudat struktúrájának egyik eleme, nem pedig e tudat történetének állomása. A kultúra legarchaikusabb szintjeit emberként élni vallásos cselekedet volt, hiszen a táplálkozásnak, a szexuális életnek és a munkának szentségi értéke van. Másként szólva, embernek lenni -vagy inkább azzá válni- azt jelenti: vallásosnak lenni."(M.Eliade)

 

Amikor Jézust levették a keresztről, és lepelbe burkolták, lezárt szemhéjaira pénzérmék (obulus) kerültek, jelképezve a Napot és a Holdat. Görög szokás szerint ezt az alvilágba a lelket átszállító hajósnak, Kharónnak szánják. F. L. Filas jezsuita professzor még ki tudta betűzni a Leplen (ami ugyebár egy nem emberi képet/képmást tár elénk) az Qvintus Pontius Pilatus által veretett érme néhány betűjét és az érmén megjelenő augur- kampós-végű bot lenyomatát, de újabb hírek szerint – nem meglepő – az 1931-ben még fényképen kivehető halvány jelek, már nem vehetők ki.


A közvetlen jelenlét bizonyítékai egyre halványulnak és fogyatkoznak…
 

De miért követtek volna Jézus holttestének gondozói görög (vagy római, ez esetben azonos) gyászszertartást? Ha Jézus zsidó volt, ott nem volt elterjedt az érmés temetkezés (a wiki is csak egyetlen ilyen dokumentált zsidó temetkezési esetről tud).
 

„Mi is alapjában véve ez a történet az ezeréves királyság, az éden, a másik világ megtalálásáról?- kezdi páratlan monológjainak egyikét L. Borges, amit így zár le: - Mindent ki lehet ölni az emberből csak a királyság utáni vágyat nem, azt a szemünk színében hordozzuk, minden szerelmünkben, és mindenben, ami legbelül kínoz, felszabadít és megcsal.”   És ezt is:
„Talán van egy ezeréves királyság, de ez nem menekülés az erődítményt rohamozó ellenség támadása elől.”
 

Ez a poszt most a turáni népek néhány spirituális kérdésével kíván csak foglalkozni. A közelebbi múlt 100-200 turáni népet tartott nyilván (japán, ill. ujgur forrásaink szerint).Ez a száz-kétszáz nép legfeljebb 2-3 közlekedőnyelv segítségével simán megértette egymást.  A mai világkorszak nem a napnépek korszaka (mondjuk pl. Gönczi Tamás alapján). Akiken belül a magyar az, amely átfogja a teljes spektrumot, a népek ősgenezisétől a kereszténységig, sőt még azon is túl…A magyar kétségtelenül a napnépek egyik hallatlan túlélője, jóllehet történelmét és azonosságtudatát (nem beszélve politikai formációiról, alkotmányáról, stb.) hihetetlen nagyságú erők próbálták, és próbálják  elhazudni és sárbatiporni. Nagy civilizációs korszakoknak azonban mindig maradnak túlélői, megfogyatkozott számban és erőben ugyan, de innentől kezdve most már örökkön birtokolva a megélt tudást, és annak tapasztalásait. Így lesznek Látók az egykori Mágusból… akik a túlélésük folytán egy újabb beavatáson estek túl…
 

De maga a Római Egyház is elismeri a magyarság szenvedését és mártíromságát, hiszen csaknem „negyven” azoknak az Árpád-házi mártíroknak és szenvedőknek a száma, akiket szentté, boldoggá, vagy üdvözültté avatott. Akik ilymódon „égi ékességű földi megkülönböztetéshez” jutottak. (Ez a Római Egyház ugyanakkor sohasem tudta megbocsátani Atillának azt, hogy Rómát nem rombolta le, hanem, amikor (éppen) a római pápa könyörgött hozzá, lovát visszafordította a Tisza felé. Viszont Alarichnak és a gót vezéreknek sohasem róják fel bűnként azt, hogy háromszor leromboltak a „szent várost”.)


A Hold mint asztrálmítikus szimbólum


Artemisz a Vadon úrnője, az istenek fővadásza volt. Mint jó vadász, törődött az élőlényekkel, ő a hamvas ifjúság védelmezője is. A mitológiában állandóan jelen lévő ellentmondásokkal magyarázható, hogy szerepe is ellentmondásos, hol segít, hol akadályoz, szeszélyes és kiszámíthatatlan. A későbbi költők Artemiszt Hekatéval azonosították, ő a háromarcú istennő: Szeléné az égen, Artemisz a földön és Hekaté az alvilágban. Hekaté a rejtőzködő Hold istennője, a sötétség titkaihoz kapcsolták cselekedeteit. A Hold szépsége mindent fénybe von, azonban rejtőzve a baljós tettek jönnek el - a Hold alakjaiban mutatkozik meg legelevenebben a jónak és rossznak az a kettőssége, amely az összes istenben és emberben jelen van.
 

Mai emberek számára. A Hold a személyiség-tudat rejtett, ellenőrizhetetlen és finom: érzékeny és befolyásolható (önkéntelen információ- befogadó) részét testesíti meg. A Hold a kollektív tudattalannal kapcsolatban álló individuális tudattalan lelkivilágot, és így mindazt a bennünk rejtőző (mágikus) erőt és hatalmat jelöli, amely életünket fenntartja és irányítja, anélkül hogy azt különösebben irányíthatnánk, befolyásolhatnánk, akaratunkkal,  racionális értelmünkkel.
 

A Hold az asztrális világ, a védikus Siva szimbóluma, de az egyiptomi Thoth-é is, a 7-es számé, a vízé, az ezüsté, a Természet receptív, teremtő arculata. (Az őskori hagyomány minden erő- és képesség- és tehetség-megnyilatkozást a női princípiummal kötött össze. - a nő, a Sakti, a produktív és a produkált, vagyis a teremtett világ úrnője.) Pozitív aspektusában az érzeti önátélést, az emóciókat, a nem-tudatos erőket jelöli. Negatív aspektusában az uralatlan ösztönerők szimbóluma.
 

Más szavakkal, az Isten-Anya, a Nagy Genezisi Anyaméh, amelyet a Logosz, mint az aktív erő, megtermékenyít a Teremtés hajnalán, lehetővé téve az életet.
 

A Hold a vízzel áll kapcsolatban (lásd: „holdbéli csónakos”).
 

A Hold uralma alatt álló világ egyszerre pokoli és mennyei. Mégis kiegyensúlyozott. A kettős világ (mágia) nem különbözik az egység (moksa) állapotától. A kettes a dualizmus, az egymást kiegészítő ellentét száma: a sötét és a világos, a meleg és a hideg, a jó és a rossz harcának szimbóluma. A Hold nem démonizál, hanem mindent meghatároz…az istenség észrevehető hatását tükrözi (Numen: e szóval jelölték a rómaiak az istenség észrevehető hatását.)

Ősvallás
 

„Homlokomon vagyon
Fölkelő, fényes nap;
Oldalamon vagyon
Árdéli szép hold;
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!”
 

Az egykori szövegekből világosan kitűnik, hogy őseinknél nem napimádásról van szó, hiszen nyilvánvaló a nap jelképi felfogása: a Mindenható szeretetének, jóságának és akaratának - tehát elvont tulajdonságainak - égi jele. Így aztán teljesen érthető, hogy ez a jelkép az Isteni Fiúra, Jézusra, is alkalmazást nyert: „Földön immár új napvilág van“. „Felragyog immáron fényességes napja“ . „Szép kelet, szép nap! Nincs benned homály, / Mert az örök nap bennük a király“. „Ó dicső nap, híveid / Sötétséges szíveit / Világítsd be, légy velünk“.
 

A Hold népmeséinken és mondáinkon kívül - ahol mindig a Nap testvéreként szerepel - leginkább ráolvasásainkban fordul elő. „Új Hód: új kiráj! / Az én gyerekömet / A nehézség töri, / Te vagy a Ráadó, / Te vagy az Evövő: / Vedd le rúla.“
Fogfájás ellen: „Új Hód, új kiráj! köszöntölek Tégöd / Ezen üdvözlettel, hogy a fogfájást / Hárícsd e tűlem“. De az újhold segít továbbá hideglelés, sebesedés, szemölcs ellen is, de hozhat általános egészséget és anyagi jellegű szerencsét is. A fogyó Hold azonban veszít erejéből, és nem helyettesítheti tökéletesen az éj sötétjében a Napot.
Ha mindezeket összevetjük, érezhetővé válik a hold feladata és befolyási szintje: nem elvont, hanem kézzelfogható és lemérhető hatás. Így teljes mértékben kiegészítője az elvont Napnak, mintahogyan a holdfény egy bizonyos mértékben helyettesíti éjszaka a napfényt.
 

A keresztény hitfelfogásban hiányzik a Hold megfelelője. Mai egyházi énekeinkben nem fordul elő önállóan.
 

Külön vizsgálandó az „árdéli“ kifejezés, amelynek értelméről a mai tudósok is inkább csak találgatnak. Katona szerint „nem eldöntött, hogy Árdél (Erdély) vagy az Árgyélus (Argírius) szó lappang-e mögötte; jelentése elhomályosult.“
Ami Árgyélust illeti –írja Katona-, a név korántsem homályos, ha az ember egy „ókori“ nyelvet hív segítségül. Értelme “hatalmas, magasságos“. De elképzelhető, hogy a „sug-ár“ és „deli“ szavaknak az összekapcsolásáról van szó: „sugárral teli szép hold“. Minthogy azonban fenti holdunk mitológiai vonatkozásban áll a szövegben, bizonyosnak látszik a „hatalmas szép hold“ értelem. Mindenesetre a népmese szavai szerint Árgyélus királyfi „hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér“. (Klement Kornél)
 

S az árdeli hold (árapályt keltő Hold)? Európa közepén, távol a tengertől a dozmati magyar paraszt, vajon honnan tudta, hogy a Hold okozza az ár-apályt? Csak az elődeitől, az őseitől, akik a tenger mellett éltek, és ráhagyományozták e természeti jelenség emlékét.
Eszerint a magyarság tudása, vagyis a dozmati regösénekben megőrződött tudás több ezer éves. Mezopotámiából származik. S ha a magyar nép ismeretei ilyen régiek, és a hagyománya ilyen távoli időre nyúlik vissza, akkor ez folytonosságra utal. Ezzel azt állítom, hogy a magyar nép kultúrájának gyökerei a Közel-Keleten, Mezopotámiában keresendőek. (Marton Veronika)
 

A krónikák nem tudtak megnevezni egyetlen hun istenséget sem, mivel ilyenek nem léteztek. Ennek ellenére azt észrevették, hogy a hunok /magyarok imádtak egy Istenséget, akit sosem ábrázoltak, akinek a nevét sosem ejtették ki. A "mindenség Teremtőjének", a "mindenség Urának", "Mindenható Istennek" és hasonló címeken nevezték.
 

"A magyarok mindenekfelett az Egek Urát imádják"(Ibn-Fadlan)
 

"Csak azt imádják Egyetlen Istenként, aki a mindenséget teremtette" (Theophylaktosz)
 

„A magyar katonánál nagy mértékletességet és szűzi önmegtartoztatást találunk, mert a hűtlenségtől és a törvénytelen szeretettől irtóznak. Nagyobb része a házas és gyerekes lovasságnak gyakran három évig is távol katonáskodik házától, de soha házassági hitét meg nem töri.” (Bonfini)
 

Manicheus…(itt következnének az ősmagyar vallás manicheus jellegére von. utalások, amire jelen vázlatban nem térünk ki.)
 

A szakrális királyság, valójában mindig kettős királyság. Csak nagyon kivételes helyzetben összpontosul egy kézben egy kiválasztott, karizmatikusuralkodó esetében a királyság szellemi és fizikális vezetése. Mint ahogy van egy ismert, látható és megfigyelhető Ég és kozmosz, úgy létezik egy spirituális Ég, ami magát a spirituális kozmoszt alkotja és mozgatja. Ez utóbbi többnyire láthatatlan, és csak a beavatottak által látható, csak azoknak a tudatában fénylik. Ez a bizonyos láthatatlan Ég az a birodalom, ahonnan a szakrális fejedelem a „tudást nyeri”. (Gönczi Tamás)
 

Szabirok
 

"Eriduban kiképzett pap vagyok én,
Eriduban és Subarban születtem én."
 

Konsztantinosz Porphyrogennétosz, bizánci császár a 10. század közepe táján feljegyezte: a magyarok régi neve „valami okból” szábarti ászfali, erős vagy lovasszabir volt (egyenesen Árpád dédunokáira, Bulcsúra és Tormásra hivatkozott  -  miután a görög történetírók a magyarokat általában türköknek nevezték, Bulcsú vezér fontosnak látta, hogy kiigazítsa a császárt, hogy "őseiket nem türköknek, hanem szabiroknak nevezték"). 

Az ókori szubirok/subirok a suméreket megelőző mezopotámiai ősnép volt (Bíró József), akik a sumér időkben még államot is alkottak (akkád nyelven:) Subartu néven a Termékeny Félhold legészakibb pontja körül, Harran város tágabb térségében, gyakorlatilag Urartu és Akkád államok között. A sumér-subir és egyéb rokon civilizációk sorban lehanyatlottak a Kr.e. 2450 körül tetőző akkád-amorita-szemita támadásokban. Kr.e. 2200 körül jelentős éghajlatváltozás, a térség kiszáradása, majd 2141-ben a nomád amurruk támadása következett be. Aki e kultúrákban életét nem vesztette, menekülni kezdett.
 

A szabirok útja is „a Kaukázuson át, és a szkítákkal, majd a hunokkal, illetve az ogur-magyarokkal való szövetségen keresztül – ami egyébként a szabirok „eltörökösödéséhez” vezetett – az északi vidékekig, egészen Nyugat-Szibériáig (mely térségnek ők voltak a névadói) vezetett.  A szumér, akkád, perzsa, görög, örmény, bizánci, arab források, osztják népköltések egyöntetűen szólnak róluk, mint erőteljes, uralkodásra termett lovas népről, kiváló harcosokról, akiknek főfoglalkozása a háború, akik kiválóan értenek ostromgépek készítéséhez, a fémek megmunkálásához, s akik vert falú, oszlopos házakat és lépcsős elrendezésű földvárakat építenek maguknak.”(Z. Tóth Csaba)
 

Úgy tűnik ez a nép egészen széles kőrben, Mezopotámiától távol is elterjedt volt. Mivel Mezopotámia ősnépe volt, nagyon valószínű, hogy a „neolitikus farmerek” délről északra történő beszivárgása, vándorlása a Duna és a Vardar völgyében jórészt őket takarta. Jól követhető az armenid és dinári antropológiai típusok lassú és szisztematikus délről északra történő elterjedése. Tehát a Kárpát-medencében egy mezopotámiai-szabír elemekkel átitatott, letelepült, földműves, matriarchális jellegű kultúrának kellett már léteznie, amikor hirtelen a szabirok nagyobb létszámban (az alaplakossághoz méreten, persze töredék arányban) megjelentek itt.
 

Kr.e. 2200 körül tételezzük fel a legnagyobb mezopotámiai menekülthullámot, a Kárpát-medencében ekkor nemcsak békés, matriarchális kultúrájú u.n. ősnépek lakhattak, hanem ekkor már -  sok korábbi mezopotámiai menekült leszármazottai is – miután még Kr.e. 5000 körül kezdődött az első nagyobb kivándorlás Mezopotámiából. Ez esetben logikus feltételeznünk, hogy a még nagyobb menekültáradat egyben új uralmi viszonyokat létrehozva, itt egy archaikus királyságot hozott létre. (Persze, mivel a görögök és rómaiak, valamint írásbeliségük még ekkor sehol nem voltak, a rovásírásos feljegyzéseket pedig csaknem teljesen sikerült elpusztítani, erről írásos feljegyzést aligha fogunk találni.)
 

Mindazonáltal így megmagyarázható, hogy Evila Cselebi miért írt egy 4000 éves királyság pusztulásáról, tk. meginditatódva szemlélve a török bevonulását Budára, és miért írnak a kora-középkori orosz krónikák Holdkirályságról…e furcsa, kicsi, de a magyar ősváltozátát beszélő holdkirályság azután különös módon nagy túlélőnek bizonyult, sőt nemcsak túlélt, képes volt kivonni, megvédeni országát az indo-európaiak egész kontinenst elárasztó hódító áradatából, valamint (Pannóniát leszámítva) a római világuralomból is.

 

Azért gondoljuk, hogy ők maguk nevezték királyságukat holdkirályságnak, mert az ő napkirályságuk az, ami Mezopotámiában maradt, amivel csak az Árpád vezette had megérkezésekor tudtak újra egyesülni.” Csak” addig kellett kitartaniuk, elviselniük mindent, és ők megtették.  Tulajdonképpen ősi napkirályságuk egy távoli (mai szóval) filiáléjánaknak tarthatták magukat. Mivel azonban nemcsak fejlett, békés és matriarchális kultúrát képviseltek, hanem az őket befogadó ősnép is békés és matriarchális volt, a kultúráik ötvöződése – mint az néha előfordul – gyümölcsöző és hatékony lehetett.
 

Igazság szerint semmit nem tudunk e királyságról, sem királyai nevét, sem törvényeit – lehet, ez most nem is fontos -, valószínű, hogy hittek benne, hogy hold-és napkirályságuk egyszer egyesülni fog és onnantól örökre fennáll. Tudjuk, hogy a Keletről jött honvisszafoglalókat itt saját nyelvükön üdvözölték. Azt biztos, hogy még fel kell dolgoznunk, hogy a szkíta-hun típusú népek, hiába is jelentenek toposzokat ma, mégis a vérség és a rokonság örök elvére épültek fel. Nagyon valószínű, hogy a mi Kárpát-medencei archaikus királyságunk elitje kibocsátó központjával egészen szoros kapcsolatban állhatott (csak a mai ember, akit elkényeztet a technika, képzeli, hogy az őskori és ókori nagy távolságú információ-átvitel lassú volt és kezdetleges. Biztos, hogy lassúbb volt, mint ma, de akkor a hamis híreknek is jóval kisebb terük/szerepük lehetett, ami ma-már ugyebár önmagában megsokszorozza a hiteles információ megszerzéséhez szükséges időmennyiséget…)
 

De kik is voltak ezek a szabirok?
 

„A szabirok történelme, kultúrája, nyelve, hagyománya legalább annyira a magyar
őstörténetkutatás fókuszába kellene kerüljön, mint a hunoké, avaroké, vagy a honfoglaló elődeinkké…A szabir-magyarok egy része a régi örményországi Udi tartományba települt, ami jelenleg Azerbajdzsán nyugati részén található. A szabir népnév különféle alakban felbukkan grúz, örmény és kelet-anatóliai török helynevekben is, elsődlegesen és túlnyomó részben Dél-Kaukázusban, a Pontus-melléken, nem Közép-Ázsiában. Ily módon a Kaukázus történeti viszonyainak ismertetése is nagyobb teret kellene kapjon a magyar történelmi atlaszokban.” (Z. Tóth Csaba)
 

A mezopotámiai szubir-subart és az a kaukázusi szabir-szavárd nép azonossága több mint valószínű, bár nem teljesen bizonyított. A Bibliában szereplő Tubal fejedelme, és a Tubalkain név a szabirokra, ősi szubar nevükre utalhat (bár létezett egy közép-anatóliai Tabal új-hettita királyság is). (A görög mítoszok pedig megemlítik, hogy az Argonauták, midőn a Fekete-tengeren Kolchisz felé tartottak, a „Tibarénoszok” országa mellett hajóztak el). Kr.e. 600-ból perzsa szerződés-szöveg már egyértelmű bizonyíték: a szubarokat már a kimmerek társaságában említi: Sillaa, a király helytartójának udvarnoka egy csatornát adott át a kimmerieknek és a szubaroknak. Az, hogy a szubarokat már a kimmerek társaságában említik, mutatja észak felé, a Kaukázus felé vándorlásuk tényét.

 

A magyarság  szabir-onogur származása kétségtelenül az alternatív történetírás (nem akadémiai és nem hivatalos) egyik fő tétele és jelentős eredménye. Érdekes módon, míg a Keletről (Közép-Ázsiából) eredő népalkotó-elem bárkinek teljesen plauzibilisnek tűnhet, a Délről érkező, a szabir sokkal kevésbé. Persze a nomádokról, Árpád honvisszafoglaló akciójáról sok mindent megismert a művelt magyar közönség, azonban a szabir-nimrudi elem mindig félhomályban maradt. De miért?
 

A szabir vonal ugyanis egy sokkal ősibb eredeztetés. Valószínűleg zseniális meglátása Gordon Childe-nek (bár ő később revideálta e nézetét), hogy a prehistorikus időkben az a kultúra, amit ma sumérnak ismerünk, egy egészen széles régióban is elterjedt, így tk a Kárpát-medencében is.  Nyilvánvaló, hogy nemcsak rokon kultúrák vették körül Sumért, hanem a magas sumér kultúra kisugárzással lehetett távolabbi környezetére is, a helyi ősnépekre, akik matriarchális kultúrájukat mintegy felpezsdíthették a sumer vívmányokkal.

 

A bibliai és a magyar tradíciók szerint is Nimród (és értelemszerűen a sumér-szabir birodalmak) bukásáig az emberiség egy nyelvet beszélt. Mai nyelvre lefordítva ahová eljutott a földművelés a neolitikumban, ott azonos kultúra kellett, hogy legyen.
 

A szubarok (szabirok) a sumérekkel együtt embertanilag a brachicephal (rövidfejű) embertípust képviselték, tehát nem voltak sem szemiták, sem árják, hasonlóan a turáni-türk népekhez. A sumér nyelv vsz az ural-altáji nyelvcsalád ősnyelvének egy olyan leágazása volt, amelyhez beszélői egy világelső írást is létrehoztak, de lehetséges, hogy ez volt maga az ősnyelv. Ezen rokon kultúrák letelepült, földművelő, állattenyésztő, lovat-nem katonai célra-használó, fém- és agyagműves életmóddal rendelkeztek. (ezekből ki kell emelni a fejlett fémművességet, amely évezredekkel később is beazonosíthatóvá teszi e kultúrákat.) Képesek voltak öntöző- és csatorna-rendszereket létesíteni, fenntartani, működtetni, ideértve az ehhez szükséges állam megalkotását.  A sumér (és sumér-típusú) kultúrák virágzásának az indo-európai és szemita törzsek felbukkanása vetett véget, akik relatíve kis létszámukat kompenzálandó agresszív terjeszkedőként és hódítóként jelentek meg itt is, mint ahogy bárhol máshol és bármikor.
 

A hódítók felől nézve valami hasonló történhetett akkor, mint amit az indiánokkal tettek Cortez és Pizarro megérkezésekor. A „sumeridák”azonban hosszú történelmi korszakokon át újra és újra fellázadtak, és a végsőkig ellenálltak. (Azt tudjuk, hogy a konkvisztádorok egy teljesen új-típusú fegyver, a lőfegyver révén fölényben voltak. Azt azonban pontosan nem, hogy a – feltehetően nomád életmódot folytató - IE és szemita népek akkori fölénye miből eredt.) A sumér, és sumér típusú kultúrák végső bukása után új menekülőhullám indult el nyilvánvalóan elsődlegesen azokra a helyekre, ahová már őseik is eljutottak.. Valószínűleg rögtön megindult a keveredés és a kultúrák ötvöződése is. Mezopotámia szemita lett, az indo-európaiak pedig Európa és India felé zúdultak…
 

Hérodotosz idején a szabirok/szavárdok még a Kaukázustól délre, a 18. perzsa tartományban laktak, és „saspeiroi” néven említi őket a történetírás atyja. Ezt megerősíti egyébként Stra¬bón, aki Kr. e. 66. táján ugyane vidéken említ egy Syspiris tartományt, mely¬nek neve a bizánci Kisázsiai délkelet-pontusi Sysperitis nevű járá¬sának nevében, majd a georgiai Speri tartomány nevében, és a mai törökországi Ispir és Sivrikaya helységneveiben is megmaradt.
 

A magyarhoz hasonló nevű matien-eket a Kaukázustól délre ugyancsak a „saspirok” (szabirok) szomszédaiként említi Hérodotosz, a megszokott görögös névtorzítással (a matien-magyer nem távolabbi névanalógia, mint a már bevezetett „manysi-magyar”). Felvethető tehát, és természetesen további kutatásokat igényel, hogy a matien-mater-magyar nép a szubir-szuvárd-szabir néppel együtt valamikor a Dél-Kaukázusból, Nyugat-Iránból vándorolhatott északra, s ez esetben hadi- és népszövetségük igen régi keletű.(Z.Tóth Csaba)
 

A Kézai-krónikában is megtalálható ősi, elő-ázsiai eredetű Nimród-hagyomány tehát, miszerint Nimród „Evilát országba”, vagy Baktriába ment és az irániaknak a tűztiszteletet tanította (Clemens Alexandrinus, Epiphanius, Isidorus),  lényegében igaz, és a külhoni krónikákkal együtt világosan utal a Kaukázustól északra, valamint Közép-Ázsiába vándorló elő-ázsiai népek (szumerek, szubirok, hurrik, hattik/hettiták, elámiak, kasszúk stb.) és a szkíták vagy pre-szkíták, kimmerek, szauromaták (köztük az ősmagyarok) etnikai és kultúrkapcsolataira az időszámításunk előtti évezredekben, még az indoeurópai törzsek, az ún. gerendavázas kultúra keleti elterjedése előtti időktől, illetve ezzel egyidejűleg. Ezt az egyetemes ókori történeti hagyományt szilárdan alátámasztják a legutóbbi évtizedek – nálunk még ma is szinte teljesen mellőzött – orosz régészeti feltárásai mind Szibériában (ld. a több tucat városias, erődített települést, pl. Szintasta, Arkaim, Prigovo, Csicsa, stb.), mind pedig Dél-Türkmenisztánban és Üzbegisztánban (ld. Sz. P. Tolsztov: Az ősi Chorezm, és V. Sarianidi a BMAC-kultúráról = Bactria-Margiana Archeological Complex). Az írott források, a régészet és az embertan egybehangzó tanúsága szerint a magyar őstörténet elsősorban ezeken a területeken, e kultúrákat hordozó népességek körében kezdődött el, s az észak-eurázsiai szkíta-szauromata-szarmata környezetben folytatódott, majd tovább alakult a különböző népvándorlások során.(Z.Tóth Csaba)
 

Megítélésünk szerint nemcsak a Kárpát-medence „neolitikus elitje” származott a szabir őselemből, hanem az árpádi honvisszafoglaló sereg vezértörzse (Megyer?), esetleg több törzs is – szavárd közvetítéssel -, akik azonban létszámban persze a honvisszafoglalóknak csak egy töredékét alkothatták. A lényeg, hogy Levédiában a szabir-onogur magra további török-hun-kazár rétegek rakódtak rá, és ezek szövetségét pecsételte meg a nevezetes vérszerződés. Másrészt a Kárpát-medencébe érve a honfoglalók vezetőit a helybenlakók részéről csakis azok vezetői, elitje fogadhatták, vagyis a vezetőkre vonatkozik, hogy értették egymást (a honfoglaló sereg nagy része vsz valamely török nyelven beszélt). Ezáltal jól magyarázható, hogy gyorsan a magyar lett a meghatározó nyelv és kultúra, miután a helybenlakók és a hódítók vezető rétege is azt beszélte.
 

De azt a valóságot, hogy az ókori Kárpát-medencében is éltek szabirok, csak a tatárlaki tábla. a 7000 éves amulett imaszövege fedte fel:  SZA-PIR annyit jelent: „Napfényarcú” „Fényarcú”, vagy „Napfia”, „Fényfia”. De azt is tudni kell ebben a szent hagyományban, hogy míg a Hajnal-pir Isten életet adó erejének földi megnyilatkozása, addig a SA-PIR ennek emberi mása, mely a lélek fényét tükrözi a megújhodott és szent hagyományaink tiszteletében élő ábrázatán. (Badinyi J.F.)Ezt a bizonyos emberi-lelki mást akarta szerintünk a „Holdkirályság” megnevezés visszaadni…
 

Ezek a népek, amelyek Mezopotámiát először benépesítették, ragozó nyelvet beszéltek. Mégpedig nem is csak akár milyen ragozó nyelvet, hanem származásuk miatt, közeli rokonai voltak a közép-ázsiai népeknek, akiket ma az Ural-Altáji nyelvcsaládnak hív a tudomány. Ennek a nyelvcsaládnak a tagjai a Magyar, hun, szkíta, finn, dravida nyelvek, melyeknek sok más nyelvcsoportulásai is vannak, amelyekről most nem beszélek. Nemcsak a szumirok beszéltek turáni ragozó nyelvet Mezopotámiában, hanem az egész keleti és északi hegyvidék is tele volt rokonnyelvű népekkel. Északon a szubar és hurri népek, Anatóliában (a mai Törökország) a hatti népek, a keleti fennsikon a gutik, lulubik, kaszuk, elámiak. Nem voltak mind jóbarátok, csak azért, mert hasonló nyelvet beszéltek. A föld birtoklásáért könyörtelenül meg kellet mindenkor küzdeni.
 

Nehéz lenne ebben a vázlatos ismertetőben bemutatni azt a több ezer szót, amelyek összekapcsolják a rokon turáni nyelveket a szumir és szubar nyelvekkel. Nem véletlen, hogy hasonló nyelvet beszéltek, hiszen ugyanarról a területről származtak, ahonnan a többi rokon nép származott, és ahol nagyon sokáig meg is maradtak. De a szumir nép nem is pusztulhatott ki, mivel még meghódításuk idejében is nagyon sokan voltak, akik visszatértek a rokon népek szomszédságába és a korábbi kereskedelmi területekre, ahol rokonaik már éltek. A Magyar nyelv és a többi turáni nyelv nagyon sok egyező szavat tartott meg ebből az ősi alapnyelvből. Ezek a szavak mellet a szumirok is átvettek szavakat a melléjük költözött szemita népektől is, és ezeknek is egy kis része bekerült a Magyar nyelvbe. Az északi szubar népek sokkal tovább megtartották területeiket, mint a dél-mezopotámiai szumirok, így ök. áthidalták azt a hiányzó évezredet, ami úgy látszik, hogy akadályozza a szumir-szittya-hun-magyar történelmi folyamatosságot.(Hámori Frédi)
 

Kettős királyság


A dualitás nagyon meghatározó volt abban a kultúr-közegben, amelyben a magyar etnogenezis elkezdődött. Ez az a kettősség, amely először az első legendában kerül kifejezésre, az iker Hunorról és Magorról, a mai magyarság két legjelentősebb ősének alakjáról, a legősibb idők óta jelen volt.
 

A lovas-nomád népeknél általános szokás a birodalom két részre osztása főfejedelem uralma alatt. Az idősebbik ugyan hatalmat gyakorol ugyan az ifjabb felett, de az ő kormányzata csak szakrális jellegű, míg emennek kezében van a cselekvés, és az néha ellenségessé változtatja: ő a leendő király. (Például Attila megölte Budát.) De ez már a törvény és hagyomány megszegése: ilyen viszály okozta az Árpádház belső bukását is. A két király rendszerint testvér vagy vérrokon, ami arra vall, hogy az első megosztás, a birodalomalapítás testvérek között tör¬tént. [V.ö. a mesebeli királyok is rendszerint odaadják „országuk felét".]
 

A hunok birodalmukat bal- és jobboldali félre osztották fel, a fehér (fény, nappal) és fekete (sötétség, éjszaka) hunok részére. A baloldali volt a magasabb rangú, fejedelme a szakrális Napkirály, az Ég fia, mint a kínai császár. Dzsengiz-khán [tulajdonképp Csengiz-khán, Tenger-kán, a népek tengerének urak] pecsétjére ez volt vésve: „Az Égben: isten. A Földön: a khagán, isten hatalmának letéteményese. Az emberek császárjának pecsétje ez." Birodalma tehát az Ég, a Kozmosz földi képmása. A hunoknál ugyanígy: a birodalomnak négy főméltósága volt, címük a „Négy Sarok" vagy „a Világ Négy Oszlopa", a világtájak szerint. Utánuk hat, majd huszonnégy „Sarok" következett, s ezek háromszoros körben állták körül a császár trónusát, így jelképezve a Birodalom, azaz a Mindenség határát.

 

A hadsereg beosztása ugyan ezen a számrendszeren alapult: a négy főhadtest egyenként hat-hat, összesen huszonnégy tumánra [töményre] tagolódott. „Mikor az ázsiai hun sereg csatasorba állt, — írja Ferdinándy — hadaikat négy részre osztották: a Nyugatot képviselték a fehér, a Keletet a kék, az Északot a fekete, a Délt pedig a vörös sörényű lovak. Szimbolikus formában tehát az egész világmindenség szállott csatába akkor, mikor a hun csatarend kibontakozott. Későbbi lovasnépekről — így a magyarokról is — tudjuk, hogy megszállásuk [letelepülésük] csatarendjük képét tükrözte, azaz eredetileg az egész nép megszállása is makrokozmikus volt a fenti értelemben."
 

A kettőskirályság a kazároknál tiszta történeti világosságban áll előttünk. A kagán, a főkirály ritkán mutatja magát népének: nagy ünnepeken, az esztendő csillagászatilag fontos napjain, s ekkor is szertartások keretében, mint az Ég fia, a fény hordozója. Senkinek sem szabad őt látnia; aki a rítus szabályai szerint eléje lép, elfödi szemét. [A mai katonai tisztelgés: a kéz homlokhoz emelése, ennek a rítusnak maradványa, az alattvaló kezével eltakarta szemét, nehogy a király személyéből sugárzó fény megvakítsa.] Ha kivonul a kagán, a nép a földre borul, nem szabad föltekintenie. Noha a kagán nem kormányzott, csak uralkodott, mégis „ő a legfőbb hatalom kifejezője", — írja az arab Isztakhri.

 

A hatalom gyakorlatilag az isa kezében volt, intézte az államügyeket, rendelkezett a hadsereggel, háborúban vezérkedett. [A kagán lovagolni sem tudott.] „Mindazonáltal — mondja Maszudi, egykorú arab szerző — a kormányzó király hatalma semmi volna, ha a főkirály nem laknék vele palotájában." Tehát tőle kapja hatalmát, mint ahogy a Hold a Naptól nyeri fényét: a kozmikus rendnek elég tétetett.

 

Táborozáskor a kagán sátra magasabb helyen állt, közepén volt a trón, vagyis a világ közepe, s az isa tőle jobbra foglalt helyet. Ibn Fadhlán útleírásából kitűnik, hogy a türk és mongol uralkodók trónja a társ-méltóságoknak is hellyel szolgált, de persze oldalt vagy alantabb; a chatum a kántól balra ült. Vámos szerint a trón a Világhegyen épült vár összevonása, redukciója. De már az arany-mennyezet, az Uraniskos, vagyis az Égboltozat mása csakis a kagánt illette meg. Az arany a Nap fémé, a fény szimbóluma. Fény, fény mindenütt. Az arany égbolt Bizáncban aranyozott templom kupolává válik. A kagán aranymennyezete az Etil szigetén épült téglapalotájában állt Szárkelben, azaz a Volga szigetén Kazár-fehérvárt alkotva. A fehér is a Nap színe; a magyar Fehérvárak napvárost, székhelyet jeleznek, Istvánét Székesfehérvár (estleg Sicambrium?), vagyisTrónusfehérvár, a másodfejedelmét, a gyuláét, Gyulafehérvár.
 

A magyar történelmen átvonuló ismétlődő jellegzetesség a kettősség - a hatványon: mindig két fajta alkot egy szoros egységet, egymást kiegészítve, mint férfi/nő, fekete/fehér, észak/dél, kelet/nyugat két etnikai egységben, amelyek időről időre változnak, olyan bonyolulttá válva, amely sok különböző elméletnek adhatott így teret az eredet kérdésében. Ez a kettősség, amely először az első legendában kerül kifejezésre, az iker Hunorról és Magorról, a mai magyarság két legjelentősebb ősének alakjáról, mégpedig a hunokról és a magyarokról, a legősibb idők óta jelen volt: az első ilyen pár a sumérok és a szkíták voltak.(hargita)

 

„Azután a fehér magyarok jöttek” - Fehér és fekete magyarok

Az Orosz évkönyvekben (az ún. Nesztor-krónikában) olvasható: "...mikor a szláv nép...a Duna mellett élt, a szkítáktól, mégpedig a kazároktól jöttek, akiket bolgároknak neveznek, és letelepedtek a Duna mentén és a szlávok elnyomói lettek. Majd azután a fehér magyarok jöttek és örökölték a szlávok földjét, miután elkergették a frankokat, akik azelőtt foglalták el a szlávok földjét. Ezek a magyarok" (vagyis a fehér magyarok)"ugyanis Hérakleiosz császár korában jelentek meg...Ezek után jöttek a besenyők, majd a fekete magyarok mentek el Kijev mellett, később, Oleg idejében.”
 

A fehér magyarok, azaz szabirok Iránból való kiköltözésének oka az volt, hogy az arabok megtámadták és 634-651 között meghódították Iránt, amelynek lakossága komoly ellenállást tanúsított. Bár Tabarisztánt, azaz Szabar-országot még a VII. század közepén nem foglalták el az arab hódítók, 650 körül nemcsak a szabirjaink jelentős része, de velünk rokon ("finnugor") népek egész sora hagyta el Iránt észak felé.
 

A szabir törzseink ("kései avarok") nőelvűek voltak, kivéve talán Megyer törzsüket, amelynek a neve a IX. században beköltözők "magyar" nevének egy változata. Ezért is a Hold állhatott náluk nagyobb tiszteletben, akárcsak őseiknél Háránban, amely híres volt Hold-kultuszáról. A Hold féme az ezüst, a fehér fém, a tisztaság jelképe. A folyók és források, valamint e tisztító Hold-vizekkel kapcsolatban álló Szűzanya-istennő (Boldoganya) állt szabir törzseink vallásának középpontjában. Az ő eredetmondájuk a Turul-monda, amely az emberi élet női eredetéről szól. A fehér ló szintén a szent folyókkal és az áradással van összefüggésben. "A fehér a finnugor régiségben is szent szín." A "fehérnép" kifejezés a magyar nyelvben az asszonyokra vonatkozik, ami szintén lehet a matriarchális fehér magyar törzsek nyelvi emléke. " (Bíró Lajos)
 

A fekete magyarok voltak az onogurok, a hím-elvi, apajogú társadalom. A fehér magyarok pedig nem mások, mint a szabirok. A fehér csuhás szerzetesek, a pálosok, a turul-dinasztia alapította szerzetesrend őrizte legtovább az ő szellemi hagyatékukat. Az ezüst, mint a Hold féme a szabir águnkhoz kötődik, hiszen „szabin” népelemeink matriarchális rendben éltek.  A fehér jelző egyrészt utal az ezüst és a Hold színére, másrészt a fényre, amely a legszorosabb kapcsolatban van a szemmel, a látás szervével, és kifejezi az ellentétet a színek nyelvén a hím-elvi, apajogú fekete magyarokkal. A Hárán-vidéki (szabir) Lábán neve pl. a héberben azt jelenti: fehér, fényes, a lebana pedig = Hold.

 

Összefoglalás. Mint láttuk a sumérok Subir.Ki-nek (= szubir föld) nevezték Észak-Mezopotámia egy részét, a Habúr folyótól keletre fekvő területet. E "szubir" név az Asszír Birodalom idején szabir (Sabiresu) alakban tűnt fel. A Kr. e. III. és II. évezredből származó akkád szövegekbe Subartuként fordul elő. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) örökítette meg a magyarok régi sabartoi nevét (ez a szabart alak az akkád Subartu változathoz áll a legközelebb, de ugyanúgy a szabir-szabar alapváltozatra megy vissza, mint Szovárd vezérünk neve.). A szerencsétlen sorsú, kihalófélben lévő manysi rokonaink ősi énekeiben tömegesen fordul elő a sober (vagy saber) név, mint a szabir nép emléke.
Följegyezte a történelem, hogy az ősi szubir-földi  Hárán (Harran, Carrhae) városában élők holdkultusz szerint éltek. Mint láttuk az ő elszármazott utódaik hozhatták létre azt a magyar holdkirályságot, ami talán most is él. Többé már nem úgy, mint politikai képződmény, hanem a szívünkben. Talán úgy, ahogy L. Borges írta: „Egy sarokban azonban ott az elfelejtett királyság nyoma. Egy erőszakos halálban ott a királyság felidézéséért járó büntetés. Egy-egy nevetésében, könnycseppben maradt fenn a királyság. Tulajdonképpen nem valószínű, hogy az ember végül megölje az embert. Mert az elszökik előle, elragadja tőle az elektronikus gép, a csillagrakéta vezérlőjét, aztán kicselezi, és bottal üthetik a nyomát. Mindent ki lehet ölni az emberből csak a királyság utáni vágyat nem, azt a szemünk színében hordozzuk, minden szerelmünkben, és mindenben, ami legbelül kínoz, felszabadít és megcsal. Wishful thinking , talán; de ez egy másik lehetséges meghatározása a csupasz kétlábúnak.”

 https://photos.google.com/share/AF1QipMd0UCfLgJeJdbSiLZ6O3793TTp8iVkniB-LkERbwa7uVnY2HeHa2aq4hxp-FzPcw/photo/AF1QipPX5CYnnLuOpsBfqqsiDuvz24HGTnEVWktxx_B8?key=cS1qWFVvLWJxTXdaNTN4QW0xX0ZwTVdoYXdyMFVR

 

4 komment

Címkék: királyság magyar őstörténet sumérok szabirok szabir onogur eredet kárpát medencei őslakosság kettős királyság holdkultusz napkultusz miniesszé spirituális nézetek

A bejegyzés trackback címe:

http://murcielago.blog.hu/api/trackback/id/tr753161175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

murcielago 2011.09.29. 15:29:14

A kényszerűségből (háborúk, forradalmak, éghajlat-változás) elvándorló sumér/szabir tömegek számos sztyeppei/turáni népben népalkotó elemként jelentek meg. Ezt azzal szokták cáfolni, hogy a sztyeppi nomád népek körében a Termékeny Félhold, Közel-Kelet térségéből eredő antropológiai jellegzetesség nem haladja meg az 5%-ot.
A magyarok körében is a taurid (másképpen armenoid) típus aránya valóban átlagosan 5-8 %-ra tehető. Azonban mint egy másik blogunkban (oskutatas.blogspot.com/) már részletesebben tárgyaltuk az armenid tipust célszerű a dinaroid formákkal együtt tárgyalni, együttes arányuk pedig már meghaladja a 20%-ot.
A sumér/szabir bevándorlás megítélésünk szerint genetikailag is valószínűsíthető a férfi örökítőanyag (Y-kromoszómás) vizsgálatokban: G2a hg 8% (ezt kaukázusi jellegű, „hegyi” génnek tartják), J2 hg 8% (Termékeny Félhold északi részéről eredő gén) és T hg 1% (mediterrán gén, amely szorosan kapcsolódott a tengerpartokhoz, mezőgazdaághoz). Ezek együttesen 17 %-ot tesznek ki és igen régi keletkezésűek (J2: Kr.e.10000, a másik kettő: Kr.e. 8000 körül). Megítélésünk szerint az itt megjelölt leszármazási vonalak jelentős részben a szabiroktól erednek (eredhetnek).
A Nyugat-Európában nagyon elterjedt „euro-atlanti”, - és ugyancsak neolitikus bevándorló eredetű R1b1b2 hg-t (ami nálunk sem kevés, 19,5%) -, nem vesszük figyelembe, mert egyrészt későbbi keletkezésű (Kr.e. 4100), másrészt terjedése nagyon erőteljesen kötődik az indó-európai nyelvekhez, és a baszk nyelvhez. Márpedig teóriánk szerint a Kárpát medence olyan ősnépek által volt lakott, akik ki tudták vonni magukat az erőszakos indo-európai hódítások alól. Ez persze azt feltételezi, hogy fejlett közösség lehetett.
Az adatok forrása itt: www.familytreedna.com/public/Hungarian_Magyar_Y-DNA_Project/default.aspx?section=news
háttéranyag saját észrevételekkel itt:
sites.google.com/site/oskutataskrepalek/koeveti-jelentesek

Jackson mester 2017.02.13. 10:13:25

"Árdéli szép hold"

Véleményem szerint ennek a jelentése: telihold.

dél: tetőző (mint ahogy a nap is délben tetőzik)
ár: árad, azaz, mint ahogy a folyók is ár folyamán érik el a legnagyobb kiterjedésüket.
Így a hold ekkor árad és delel (árad (mint a szeretet is) = legfényesebb és delel= legnagyobb, legerősebb hiszen elérte a tetőpontját, mint a nap délben), azaz eléri legnagyobb láthatóságát és fényerejét. Legerősebb ekkor az általa sugárzott erő.

murcielago 2017.02.19. 11:15:56

@Jackson mester:
Üdv, tökéletes ez a megfejtés szvsz. Szószerinti jelentésszinten tehát telihold, mítikus-metafizikai szinten pedig (Göncz Tamás alapján) a kettős, de mindenképpen megtartó erőt sugárzó, azt felvállaló hold egy másodlagos szituációban, hiszen az elsődleges a homlok (a Csodaszarvas-fényállat homloka)

Mivel hangsúlyozottan teliholdról van szó nem kapcsolható sem a növő, sem a fogyó félholddal, sem pedig az iszlám félholddal.

Jackson mester 2017.02.23. 14:27:50

@murcielago:
Köszönöm! Én is üdvözöllek!