HTML

Albi trópusai

Néha gondolkodom azon, hogy vajon a trópusok listája, ami az irodalomelmélet szerint "kőbevésett", hogyan kapcsolható össze sok mai, kedvtelésből, de művészi szándékkal létrehozott alkotással, a személyiség szuggesztív produktumaival. Egy persziflázs, egy kép-komment, stb. aligha elemezhető klasszikus módszerekkel, pedig az "ékesszóláshoz" van valami közük. Mindegy, már nem fogok irodalomelméletből sem doktorálni:) ...Azért az ember néha ír ilyeneket, tapasztalatból tudom.

Bejegyzések

Kategóriák

Linkblog

Friss topikok

Nyilatkozat. Kijelentjük, hogy teljes mértékben tiszteletben kívánjuk tartani az alkotáshoz fűződő jogokat. Csak a forrás megjelölésével, nem kereskedelmi céllal, egy pontosan körülhatárolt témájú szellemi utazás elmélyítése céljából vettünk kölcsön képeket. A jogtulajdonos kérésre ezeket töröljük. Kérjük, ezen nyilatkozatot egyúttal a kép tulajdonosa fogadja el a kölcsönvételhez történő utólagos hozzájárulásának megszerzésére irányuló kérelemnek.

Spirituális nézetek az ősidőkről III. - Grál-királyság

2011.02.08. 11:44 murcielago

 

 

Bevezető

 

Az előzőekben láttuk tehát az égből alászállott nephil- jellegű királyságokat, amelyek a (legutolsó) Vízözön előtti időszak jellemzői voltak. Több mint egy Vízözön következett be az emberiség történetében. A legutolsót, a „bibliait”, mértékadó források Kr.e. 4000-re teszik. (Szvsz pontosabb lenne a Kr.e. 4300-4100 datálás.)

A Vízözön után a királyságok színtiszta nephil- jellegében fordulat történt. A nephilek (nephilim) visszajöttek, de viszonyulásuk a túlélő HSS-hez (akik a mezopotámiai térségben feltehetően ismét csak kevés számú túlélőkből állottak) megváltozott, jóval pozitívabb lett. A két faj keveredése újra megindult és tk. elfogadottá vált. Ennek nyilvánvaló jeleként újra megjelentek a titáni erővel rendelkező óriások. (Mivel a Földön kívüli faj olyan égitestről jött, amelyen a gravitáció a földinél jóval erősebb, ezért az utódoknál – akár anunnaki/anunnaki, akár anunnaki/földi – nagy valószínűséggel óriás-növekedés volt megfigyelhető, amely néhány generáció alatt eltűnt. Éppen ezért magából az óriás-növésből még nem megállapítható, hogy nephlimről, vagy naphidemről van szó.)

A Biblia által használt „istenfiak”/”angyalok”/”bukott angyalok” kifejezések egyébként párhuzamba hozhatóak az Anunnaki fajjal, mikoris az angyalok leginkább „őrök” értelemben szerepelnek. Az angyalnak érdekes módon éppolyan meghatározhatatlan a pozitív-negatív jellege az ember számára, mint a nephileknek (bár azoknál jóval passzívabbak). A bibliai angyalnak valószínűleg nem is kell – az ember szempontjából - jónak lennie (sőt a Sátán is közöttük van, bár ő meg roppant aktív – úgy mondják), mivel elsősorban Isten hírnökei. Hasonlóan a nephilek is elsősorban vezetőik utasításait teljesítik, bár fel is lázadnak időnként. Az arkangyalok pedig megfelelnek az Anunnaki-vezetőknek (nagytanács). (Az arkangyal nem lehet a háborúzó nephil, mivel a nephilek szinte mindig viszály és küzdelem közepette léteztek, hanem az igazi vezető, az összetűzések értelmi szerzője.) Bukott angyal: az ember leányaival párosodó nephilim, akik maguk hoztak „szégyent” magukra, amikor földi nőket vettek feleségül. Másik „bűnük”, hogy túl korán, túl sokat átadtak tudásukból az embernek.

Ilyen furcsa, mesésen kevert világ volt ez óriásokkal és angyalokkal, - esetleg orkokkal és  törpékkel is,…ki tudja-, nem mellesleg a hirtelen virágzásnak induló lenyűgöző és mélyen emberi sumér kultúrával, amikor az Anunnakik egyszer-csak elkezdték átruházni a királyságot az emberre. Mi, az utókor nem tudhatjuk, milyen megfontolásból tették ezt. Az egyik feltételezés szerint tk. „kifaroltak” civilizációnkból, mintegy a lovak közé dobták a gyeplőt, mikor úgy látták, az irányítás kezd kicsúszni a kezeik közül. A blogszerző véleménye szerint – bár az imént idézett vélekedés nem teljesen alap nélküli –, mégis lényegesebb, hogy számukra a földi civilizáció egyre inkább valamiféle rokonná kezdett válni, akkor is, ha nyilvánvaló maradt a fejlettségbeli különbség. Emellett azt is látniuk kellett, hogy a Földön élő Anunnakik a keveredések és a földi körülményekhez történő hasonulás miatt gyakorlatilag elvesznek a saját civilizációjuk számára. Ezért a távozás mellett döntöttek, amit, mint minden lépésüket, pontosan megterveztek.

Ugyan, melyik békés, idegen, (humanoid,) faj – ha van ilyen - ne fogadta volna el távoli unokaöccsének/unokahúgának azt a bizonyos Sumér Civilizációt ?!

Amit tehát a Földön járó „Istenek” az egyik utolsó örökségként ránk- hagytak, az nem más, mint a Grál-királyság. E sokezer éves örökségről ma alig tudunk bármit is, most tehát egy vastag por- és hamu/ homokréteg alá fogunk nézni…

 

Karizmatikus királyság

 

Ma már a lehetetlenséggel határos kibogozni a hámi, jafetti, semi kezdetű őslegendák, eredettörténetek, a népek születéséről szóló ősmítoszok összegubancolódott szövétnekét. Helyesebb abból kiindulni, hogy volt-e igazi királyság, és ha volt, akkor milyen volt?

Azt könnyebben meg tudjuk válaszolni, hogy milyen lehetett egy igazi királyság, csak elővesszük a Grál-legendáriumot, és soroljuk belőle mindazt, ami az örökkévalóságról szól. Például, mi a Grál tulajdonképpen? A halhatatlanság keresése? Egy csésze, egy edény, egy üst, amely vízzel megtöltve a lelkiismeret kerek tükre, amelybe beletekintve a hős, ha nem bírta ki az abban látottakat, akkor szörnyethalt? Vagy: egy kehely, amely Jézus isteni vérét fogta fel? Vagy egy igazi vérvonal Jézustól máig? Igaz a Grált, bárhogyis fellelni akarja annyi nemes szív, de ez teljesen soha nem valósulhat meg.

Pedig volt az emberiség ősmúltjában olyan hely és idő, amikor ez a királyság megvalósult. Ezt mai kutatók elintézik azzal, hogy a mítoszok rendre visszautalnak egy hajdanvolt mesés aranykorra, amivel azután tudósaink közelebbi információk hiányában nem foglalkoznak. Az ugyanis kellemetlen lenne a kutatók, és az őket olvasók számára, hogy ezen aranykor örökre elveszett éppolyan egykori értelmiségiek miatt, amilyenek ők maguk.  A népi, archaikus emlékezet azonban „így nem felejt”. Felhígul ugyan az emlék, a megértés hiányában kiürül, de szinte örökre hagy valami nyomot.

A magyarság archaikus népi tradícióiban, elsősorban az erdélyi területeken ilyen a karizmatikus ősapa és őskirály alig-alig elhalványulni akaró fényes emlékezete. Nimróddal (Nemruddal), aki az égből hozta sugárzó nap-tudását, és a „világ előtti világ” utolsó pátriárkája volt, nem tud mit kezdeni a hivatalos tudomány. Ráadásul ő volt a híres toronyépítő – Isten ellen (?) lázadó (hoppá, a kettős tabuból az első…), egyben a mágia és minden rejtett dolgok atyja (hoppá, a  kettős tabuból a második…) – de hát ki ne tudná, hogy a történelem valamiféle szolgálólány szerepet tölt be…

 

Hatalmas vadász az Úr előtt

 

Ki volt Nimród (Nimrud, Ménrót, stb.)? Az őskirály történelmileg bizonyosan létezett, csak nehéz megmondani mikor. Nimródnak lehetett egy előképe (?) az Anunnakik között: Ninurta (Ningirszu), a hatalmas vadász (!), aki Enlil – ő nem más, mint Él-Eljon, a zsidó Jehova! (L. G.) - és Nin-hurszag gyermeke volt. Ninurtát, jóllehet az embert elpusztítani akaró Enlil fia, szíve (?) az embert megmenteni akaró Enki táborába húzta. Felmerül itt a gyanú, hogy Nimród kulturhéroszkénti bukását valamiféleképpen az embert segíteni, támogatni akaró törekvése okozhatta. Nimród kétségtelenül átmeneti személyiség lehettet az aranykori „isten”-királyságok és az emberi karizmatikus királyságok korszakai között. Talán égi eredetű tudásában bízva nem készült fel elég alaposan arra, hogy az emberi világból verbuválódott ellenségeit csak hasonló ember-karakterű lények bevetésével tudja legyőzni, tehát meg kell osztania az emberi fajt, hogy uralkodhasson felette. Közismert, hogy személye az egynyelvűséggel és bukása a nyelvek bábeli összekavarodásával fonódott végletesen össze. (A „sárkányfog-vetemény” annyira ravasz és álnok, hogy csak saját eszközeivel lehet legyőzni, ezt ő talán  valami miatt nem hitte el.)

Ha esetleg Ninurta azonos lenne Nimróddal, ez esetben sikeres fő tevékenysége (az emberiség újra-felépítése) a vízözön utáni első évszázadokban érne véget: Atabba /Adapa/Ádám Kr.e. 3800körül lett Sumer első földi pap-királya.

Nimródról azonban egészen más adatok vannak a későbbiekben: ezek szerint Enki 10. leszármazottja, ezen belül Hám unokája, Kuss fia. Nimród Boéthosz nevű fia Kr.e. 2890-től uralkodik (Egyiptomban), ez azt jelenti, hogy Ninurta (ill. a Vízözön) után kb. ezer évvel vagyunk. Ez már biztosan a karizmatikus Grál-királyság kora, amelynek legfőbb királyi vérvonala éppen a Káin-Lámek-Tubalkain dinasztia, amelynek Nimród is tagja. A nagy konkurenciát jelentő séti vérvonal, ahová Noé is sorolódik, jóval kisebb jelentőségű. (L. G.)

Ha pedig abból indulunk ki, hogy Nimród utolsó hatalmas csatáját Baktria királyával,  Zoroaszterrel vívta, akkor máris újabb évezredekkel később (Kr. e. I. évezredben) vagyunk.

A mitikus ősvilág egyes korszakai egymásra vetülnek, a nagy vérvonalak egymással vetélkednek, mintegy egymástól lopkodnak genealógia tábláikon…

 

Mágusok népe

 

Az ősidőkből úgy dereng, Nimród valahol a mai Szudánban (környékén) született és ily módon a kusitáknak, akik Nimród szülő-népeként (?) szerepelnek, van valami közük a kicsit barna bőrű, göndör-hajú etiópokhoz. Ez a kezdet, mert Nimród azután bevonult Sumérba és Asszíriába is (élete nagy részét Mezopotámiában élte le). Amikor a régi világgal együtt Nimród kultúrhéroszként elbukott, akkor először Eviláth földjére menekült. Talán itt jött létre az a földönkívüli kapcsolat, amely a magyarok és Nimród között mind a mai napig fennáll, dacára az összes romboló erők azóta is folyó sok ezer éves tevékenységének. Nimród egy régi világ utolsó óriása volt, a világtörténelem örökre létező időtlen pillanatában, aki az örök most és az örök jelen pillanatát képviselte akkor itt a Földön, de azóta is mitikus csillagközi menedék-helyén, az Orion-csillagképben. Ajándékként/örokségként hagyta hátra az intuíciót, a megérzést, a mitológikus-archaikus látást, a misztikusok teljes szabadságát.

A világelső király, a toronyépítő, a naplelkű, csillagszemű óriás-király utoljára bevetve metamorfikus képességét ő maga változott csodaszarvassá két legkedvesebb gyermekével, Hunorral és Magorral űzött közös vadászat alkalmával, amiről a Táreh-i Ungürüsz tudósít. Ekkor hal meg igazán Nimród fiai és a Föld számára, ekkor történik mitikus égbe menekülése, mikor minden tudásával egyetemben az égbe távozott. És onnantól nagy vadászként az égből figyeli, és ha nagy veszedelem támad, onnan segíti hűséges népét. Itt a Földön is hagyott azonban maga helyett egy sárkányfarkú csoda-kakast, azt az öreg vak-kakast a hátsó-udvarban, amely se nem jó, se nem rossz, pont középen áll. De ha eljön az idő, a kiválasztott pillanat, ez a kakas ugyanúgy rikoltani fog, hogy ébredjetek magyarok.

Hunor és Magor ezt követően öt évig a világtól teljesen elzárva és minden világi hívságról lemondva töltötték az időt, hogy apjuk eltávozását fel tudják dolgozni. Nimród révén a mágusok a magyarok igazi ősei, akik a médek egyik törzsét képezték.. Ez a hagyomány a Bibliától részben független (gyakorlatilag a közelmúltig ősmeseként és archaikus népi verbális hagyományként maradt fenn.) A verbális népi őshagyományban megjelennek olyan elemek, amelyek a Bibliában nem szerepelnek (pld.: Thana, Etana). Etana volt a Vízözön utáni idők legismertebb sumér királya Kis városából (fia neve:Balich, Bal, Bel, Belus). Etana a népek pásztora volt, aki több városállam felett uralkodott. A magyar geszták tehát nemcsak a Bibliából merítettek, hanem az autentikus magyar őshagyományokból is. Ilyen az Ankissza (Nimród felesége) sumér név is.[i]

Amúgy maga Nimród - egyes kutatások szerint - az Ószövetségbe utólag került be. A Biblia megemlíti a nagy királyt, de feltűnően szűkszavú vele kapcsolatban. A Bábel-tornya körüli eseményeket elmondja, de nem kapcsolja össze Nimróddal (a kapcsolatról más forrásokból tudunk). A „nagy vadász vala az Úr elött” egy olyan cím lehetett, amit az Ábrahám vérvonalát előtérbe állítani szándékozó szerkesztők már nem tudtak visszavonni.

Az ősvilág ezen kitartott  legutolsó hangja azóta szól bennünk egészen mélyen…

 



[i] Kézai Simonnál (1282) jelenik meg, hogy Nimród nem Kámtól, hanem Jáfettől született a Vízözön után 201 évvel, apja nem Kuss, hanem Thana. Ez egy nagy lépést jelentett a szkítha ősvilág beemelése tekintetében. A Thana ugyanis nem más, mint Tanais (azaz a Don folyó). Az ókorban egyébként Eviláthnak nevezték a közép-ázsiai szkíthák és hunok földjét. Ugyancsak Kézainál jelenik meg először az, hogy a toronyépítést a Vízözön megismétlődésének veszélye elleni védekezés indokolta. A Biblia ugyanis – mint azt L. G. tökéletesen bizonyítja – félrefordítja a héber „sém”-szót, az ebből eredő „szerezzünk nevet magunknak” szerkezet teljesen téves fordítás, márpedig innen vezetik le azt (a Biblia-szerkesztők), hogy az akciót valamiféle nagyravágyás szülte volna.

A Biblia egyébként Nimródot, „csak” nagy vadásznak nevezi, nem pedig óriásnak (gigász). A magyar archaikus hagyomány elismeri, hogy óriásról volt szó.

Nimród volt egyébként a szkhíta vallás alapítója, a szkhíták első királya, de az asszíriaiaké is, ezt ne felejtsük el.

Minden valószínűség szerint Kézai Simonnak igen jó forrásokra, vagy nagyon közismert, makacs és szívós eredethagyományokra kellett támaszkodnia ahhoz, hogy a keresztény középkor kellős közepén helyesbíteni merészelje a Bibliát, mert különben bajosan úszta volna meg ép bőrrel ezt az eretneksége. (Götz László alapján).

 

Források

Ugyanaz, mint:

murcielago.blog.hu/2011/01/30/spiritualis_nezetek_az_osidokrol_ii_nephilim_kiralysagok -nál, + :

Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje

tudos.virtus.hu/ - Őrtűz

www.mariaorszaga.hu/index.php - Grandpierre Attila

tengri.gportal.hu/gindex.php - Grandpierre Attila

Végül annak,akit érdekel, hogyan tárgyalják a gesztáink, valamint hivatalos/akadémiai történészeink a Nimród-kérdést, ajánlom a köv. áttekintést: http://kkbk.blog.hu/2009/08/13/menrot_1_resz - Buzgómócsing

 
 

4 komment

Címkék: nimród királyság nephilim magyar őstörténet miniesszé spirituális nézetek

A bejegyzés trackback címe:

http://murcielago.blog.hu/api/trackback/id/tr402646490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

murcielago 2011.02.12. 21:16:03

Ha már mitológia...Nagyon valószínű, hogy a magyarság legősibb mítikus hagyományira bukkanunk a mag-mágus nyomot vizsgálva. A Tárih-i-Üngürüsz a helyben maradókat nevezi Mogornak, és a Kárpát-medencébe visszatérőeket Hunornak. Végeredményben ma már lényegtelen, hogy Nimród, Magor, vagy Hunor vezetésével jelent meg ez a kultúra elősször a Kárpát-medencében, lényeg, hogy ez a Vízözön után nem sokkal történt. "A méd mágusok (legalább részben) Magor népének helyben maradt utódai. Hérodotosz azt írja, hogy a mágusok a médek szent kasztja. A „medicina” világszó, a világ sok nyelvében az orvost jelöli. Medikus, azaz orvostanhallgató nekünk is ismerősen cseng. Ha a medikus, medicina szó a médek népnevéből ered, akkor a médek híresek kellett legyenek gyógyító képességeikről. Tény, hogy az ókori médek gyógyító képességei még 2000 évvel később, 150 évvel ezelőtt is közismertek voltak: Alexandre Dumas „A királyné nyakéke” c. könyvének 41. oldalán még úgy ír: ha meggyógyítja barátomat, akkor a (méd) mágusokhoz hasonló mágikus képességekkel bír! A „méd”, „mad” és a „mag” szavak egyaránt eszerint jelentésükben is ugyanazt a „gyógyító, nagytudású, magastudású” jelentést hordozták. Média az ókori Perzsia elődje. Vajon kik lehetnek ezek a médek, akiknek törzsei Strabón szerint „a byssek, párai, takának, arizantok, budák ás magok”, és szent törzsük a mágus törzs? Rájöttem, hogy a legilletékesebbeket, a kortárs népeket kell vallatóra fogni. Perzsául Médiát úgy mondják: Mada. A „mada” név nyomában kutatva rábukkanunk a szarmatákra, akiknek nevét újabban a „Surya Mada”, „Surya Madra” (Surya: az indiai Napisten), „Napistenű Médek” indiai névből származtatják.

Aradi Évától, a neves India-kutatótól tudom, hogy a hinduk a legmagasabb, bráhmin kasztba egyedül a „magar” nevű mágusokat vették be, mert róluk a bráhminok elismerték, hogy többet tudnak, mint ők maguk. Ha tehát a perzsák a méd mágusokat „mada”, „magos” néven nevezték, az indiaiak „madra” és „magar” néven, akkor a méd és a magyar mágusok között közvetlen kapcsolat állhat fenn. Nemrég fény derült arra is, hogy a Kassai Kódex hiteltelenítési törekvései megbuktak (Horváth Lajos, az Országgyűlési Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa cikke: A Kassai Kódex, augusztus havi Magyar Fórum, 2005. 8. szám, 40-46. old.) – a Kassai Kódex eredeti szövegében pedig a magyar ősvallás tisztségviselőit következetesen mágusoknak nevezik. Az ókori kínai nyelvben az „udvari mágus” kifejezésre a „mag” kiejtésű szót alkalmazták, vagy Magor nevének szótövét – és így magyar népnevünk szótövét. Attila hun nagykirályt a médek királyának is nevezték kortársai. Ha pedig Magor és népe valóban léteztek már az özönvíz körüli időkben, ahogy ezt a fentieken kívül még rengeteg cáfolhatatlan adat is jelzi, akkor a magyar nép és a magyar nyelv egyaránt legalábbis az özönvízig visszavezethető folytonosságot mutat."-írja Grandperre Attila

murcielago 2011.02.12. 21:28:52

/Persze helyesen: Grandpierre Attila)

rosszpenz 2013.09.19. 17:30:16

A Thana ugyanis nem más, mint Tanais (azaz a Don folyó)...

amit mi Ten folyónak neveztünk, ami úgy néz ki az eredeti név.

murcielago 2013.09.20. 11:22:24

@rosszpenz:

Üdv., köszi, hogy reagáltál.

A Tan és a Ten ősi névszók szoros rokonságban állnak egymással, a T_N teremtő gyök csoportjába tartoznak, természetesen logikailag kapcsolódó értelmű képzett szavakkal, szóbokrokkal. Varga Géza írástörténész szerint:

„A ten kezdetben a mennydörgés hangját utánzó szó (vö. döng, dördül, dong, zeng, peng, pendül!), amely többek között a latin ton „hang” és a sumér ti, din „élet” szóval is genetikus kapcsolatban van.

Istennévként szolgáló változatai a magyar Du, Dana, szkíta Thana, kínai tien, japán tenno, török tengri, szanszkrit deva, hellén deos, theos, latin deus, olasz dio, francia dieu, spanyol dios, oláh deu, litván diewos, lett dews, óporosz deiwos, perzsa dev, div, cigány devel stb.

A ten előfordul a tengely, tenger, tanító, tündér szavainkban is; összefüggésben azzal, hogy az ókori vallások egyes isteneit a világ forgástengelyével azonosították, a tanító istenek némelyike pedig a tengerből tűnt elő.”

Érdekes Borbola János fejtegetése is, aki szerint IsTen szavunk előtt máshogyan neveztük a Teremtőt: An-nak (ismertebben: Anu-nak) és a Ten szó valójában Tan, azaz az An Ős-tana kifejezésből ered a mai Isten (őS-TaN, iS-TeN, azonos vázzal rendelkezik)

Szvsz a Don folyó ősi neve származhatott ugyan a ten legősibb jelentéséből: dübörgő-döngő (víz), de csak úgy és akkor, ha az Isten -fogalom is vmi viharból, mennydörgésből szármik (ez esetben a Ten folyónévnek legalább 10 ezer évesnek kéne lenni ).

Ennél számomra valószínűbb, hogy a folyó személyről kapta nevét: Etana.

Igaz Kis városa messze fekszik a Dontól, de eléggé köztudott a sumér-szabir expanzió/exodus több hulláma. Többen mutattak már rá, hogy a a Kárpát-medencében kimutathatók egy ősi Baal/Bél/Belus (Etana fia) tradíció halovány nyomai…