Az Ismeretlen Jövevényhez
(töredék)
Idegen nem érted az emberi világot és nem tudsz megfejteni jelenségeket, mert nincsenek itteni kapcsolataid. A saját világod sötétben tartod, ezért elfordulnak tőled. De mi mégis mondjunk el mindent magunkról és nyissuk meg világunkat előtted.
Meg fogunk nyílni előtted. Nem azért mert bízunk benned, hanem mert így tanítottak minket atyáink, akik az ő atyáiktól vették át ezt, és mi is továbbadjuk a gyermekeinknek. Mert mi a szeretet nevű érzelmet kaptuk ősi örökségünkként, bár már sokat eltékozoltunk belőle. De hidd el, van egy titkos forrásunk, ahonnan újra és újra feltöltődünk.
El fogunk mesélni neked mindent, mert úgy gondoljuk, teljesen tisztában vagyunk mindazzal, amit nem értesz. Elfogadjuk, hogy te mindenre rá fogsz jönni és kiismersz bennünket. Sőt örülünk ennek, mert ezáltal közelebb kerülsz a mi erőnk végső forrásához, és amikor örökségünk körébe bekerülsz, onnantól együtt fogunk azzal sáfárkodni. Ezt a sáfárkodást is meg kell majd tanulnod, de vannak közöttünk olyanok, akik ezt tökéllyel űzik és téged is megtanítanak erre.
Azt mondod, hogy mindenütt szorgoskodókat látsz, akik összegyűjtenek mindent hajlékukban, és akkor boldogok, ha oldalukon asszonyukkal és gyermekeikkel, elégedetten néznek körbe, hogy mi mindenük van, mi mindent elértek. Mintha egy vonzó kép lenne vetítve fejükben – mondod, és azt kérdezed ez-e az idill? És-hogy nem hamis-e? Úgy-é ettél egyszerre többféle tortát, melyek között tejszínhabos is volt, de t
Arra panaszkodsz, hogy sokan mindenféle dolgot elolvasnak és megtanulnak, vagy kalandokba bocsátkoznak, és amikor kérdezed őket, hogy miért, akkor nem mondják el az igazságot. Mások éjjel sem alszanak, csak töprengenek, kutatnak, megállás nélkül gondolkodnak, és mikor faggatod őket, mindenféle titkokról és rejtélyekről beszélnek. De te még különbséget sem tudsz ezek között tenni.
Segítenünk kell, hogy értsd. Mi a különbség a titok és a rejtély között? Azt gondoljuk, a rejtély egyetlen kulcs nyomasztó hiánya, ebből fakadóan kínzó üresség, amikor a lényegen kívül vagyunk. Titoknál az információ-halmaz közepén vagyunk, az információk zuhataga oly mértékben eláraszt minket, hogy már igazából nem kívánjuk a megfejtést, sejtjeink – a kitágult pórusainkig, azokkal bezáróan – eggyé válnak a jelenséggel, amelynek lényegével nem vagyunk tisztában, és mindezt nem érezzük bajnak. Majd minden a titokról kezd el szólani, fű, fa, virág, minden azzal kerül összefüggésbe, és új (fiók)titkok keletkeznek az idő múlásával… Az igazán megátalkodottak közöttünk nem is akarnak a titkok végére járni.
(a töredék itt megszakad)
