HTML

Albi trópusai

Néha gondolkodom azon, hogy vajon a trópusok listája, ami az irodalomelmélet szerint "kőbevésett", hogyan kapcsolható össze sok mai, kedvtelésből, de művészi szándékkal létrehozott alkotással, a személyiség szuggesztív produktumaival. Egy persziflázs, egy kép-komment, stb. aligha elemezhető klasszikus módszerekkel, pedig az "ékesszóláshoz" van valami közük. Mindegy, már nem fogok irodalomelméletből sem doktorálni:) ...Azért az ember néha ír ilyeneket, tapasztalatból tudom.

Bejegyzések

Kategóriák

Linkblog

Friss topikok

Nyilatkozat. Kijelentjük, hogy teljes mértékben tiszteletben kívánjuk tartani az alkotáshoz fűződő jogokat. Csak a forrás megjelölésével, nem kereskedelmi céllal, egy pontosan körülhatárolt témájú szellemi utazás elmélyítése céljából vettünk kölcsön képeket. A jogtulajdonos kérésre ezeket töröljük. Kérjük, ezen nyilatkozatot egyúttal a kép tulajdonosa fogadja el a kölcsönvételhez történő utólagos hozzájárulásának megszerzésére irányuló kérelemnek.

Egy akvarell története

2010.08.27. 17:01 murcielago

Tudnál-e akvarellt festeni lövészárokban és golyózáporban? És veretesen nemes ajánlással kedvenc tanítványodra testálni? Mint nagyapám rajztanára. Kolub Imre. Én nem tudnék, el se tudtam olvasni: „Nagypapa, ezt hogy kell olvasni??” És akkor az Öreg felvette a rajzkartont és valami egészen derült emelkedettséggel felolvasta, mit felolvasta, citálta e néhány kusza sort. És megértően pillantott az unokáira. Így kell egy madarat lefesteni (volt még a nézésében), így kell egy ajánlást megírni, és így lehet azt – ha a sors, a Teremtő megengedi - évtizedek múltán az unokáknak felolvasni.

 

Akkor a nagy háborúban az akvarell festője is elesett… Nagyapámat - aki fiatal kora miatt csak karpaszományos önkéntes lehetett (korrektül ma népfölkelőnek lehetne talán nevezni) - , mikor épp egyik alárendeltjét, aki fennakadt egy drótakadályon, próbálta megmenteni, szíve fölött eltalálta egy srapnel-szilánk. A tábori sebészek jobbnak látták bennhagyni a szilánkot. Ez a szilánk most be fog tokosodni, – mondták az akkori orvosok - de egy idő után majd vándorolni kezd a szervezetben. Amikor a szívet eléri, meghal a páciens, hogy mennyi idő múlva, azt nem lehet tudni.

 

Nem várta meg nagyapám ezen gránát ily lassú és késői utolsó eredményét. Egy nap, a gránát kilövése utáni ötvenhatodik évben, felesége halála után két két évvel, mikor már fagyos szelek fújtak a páskom felett, idegenek húzták ki őt egy út menti árokból. Nagyapám az így megszerzett tüdőgyulladásba halt bele.  

 

Amikor újabb évtizedek után ismét kezembe került e madár, ismét képtelen voltam elolvasni a hátlapra rótt ajánlást, és ez már végleg így is marad: az akvarell- madárka most-már örökre itt pihen közöttünk, de az ajánlást fölolvasni még egyszer többé már nem érdemes, hiszen eltávozott réges-rég, akihez az szólt, és aki ezt oly magától-érthetően meg tudta tenni értünk…

 

A most már örökké köztünk pihenő akvarell-madárka itt látható:  

http://picasaweb.google.hu/lh/photo/4Bdr3KUl-31DuOVws1FNiw?feat=directlink

 

2 komment

Címkék: saját link saját prózavers

A bejegyzés trackback címe:

http://murcielago.blog.hu/api/trackback/id/tr922252516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.11.04. 19:29:00

honnan van ennyi képed az őseidről picasan?

murcielago 2010.11.04. 20:10:23

@tesz-vesz: Ükapa a Pallavicini őrgróf uradalmi főintézője volt, Dédpapa pedig egy szintén jómódú családba nősült, az ő rokonságukról maradtak fenn e képek 2 hatalmas, a leszármazott kicsinyek által igencsak megrongált albumban… (sokszor nem is tudjuk ki az, csak egy képen mintha el szeretnének mondani valamit magukról)…